Lenn, a délvidéken, ahol már erősen süt a nap, könnyebbé válik az élet: több idő jut a játékos emberi természet megnyilvánulására. Kockákat farag csontból, vagy pörgettyűket, majd meg a sakktábla figuráit esztergályozza ki, megint csak csontból. Igy fonja be lassanként az egész emberi életet a csonthulladék, amelyet rendszerint olyan kevésbe veszünk. Kidobjuk a szemetesládába s közben nem gondolunk rá, mennyi mindent köszönhetünk ennek az igénytelen állati hulladéknak olyan alapvető részévé lett, hogy szinte már-már csontkultúráról is beszélhetnénk.

Hiszen már évszázadok óta dívik a nyers, fehérítet csont feldolgozása gombokké, fésűvé, kés- és villanyéllé, szoborrá, amuletté s a hétközna ezernyi más hasznos apróságává. De voltaképpe az európai műveltség iparosodásának kellett a 12. században eljönnie, hogy a csont végre eljusson igazi nagy szerepéhez az ipar minden ágában. Nem puszta véletlen dolga, hogy éppen 1800-ban fedezte fel B. J. d’Andrada e Sylva a pódiumot („szpodiosz” görögül „hamuszínű”-t jelent), vagyis az elégetett csontból nyert nyersanyagot, amely a legkülönbözőbb célokra használható fel.

Ha a csontot a levegőn égetik el, akkor úgynevezett „fehér pódium”-ot kapni, ezt például a tejüveg és a fehér ??szurok gyártásánál használják fel, továbbá különböző finom pucoló-szereket készítenek belőle. Ha a levegőtől mentesen égetik a csontot, akkor az úgynevezett fekete, állati szén keletkezik, amelyet igen sokan mint béltisztító orvosságot ismernek. Ezenfelül azonban igen jelentős szerephez jutott ez a fekete csontszén a cukoriparban. Az a tulajdonsága ugyanis, hogy szagokat és festékeket felvesz. Ezért szűrőket készítenek belőle, amelyek keresztül préselik a cukorrépa levét s így „raffinálják”, tisztítják meg hófehérré a cukrot. Pompás fekete festék is készül a csontszénből.

A nyers csontból kivont anyag szolgáltatja a zselatint, amelyet a háziasszonyok is jól ismernek. Zselatin nélkül azonban az egész modern fényképészet és a filmművészet is elképzelhetetlen lenne, hiszen a filmek felső rétege ma már mindenütt ebből a csonttermékből készül. De ugyanebből az anyagból termelik az enyvet is, amely sokszáz iparnak nélkülözhetetlen alapanyaga.

Belőle készül a glicerin, ez a pompás gyógyszer is, belőle öntik a stearingyertyát; csontzsírból vonják ki az oleint, de még a kátrányok bizonyos fajtáit is csontból termelik. Melyik hölgy merne minden borzongás nélkül arra gondolni, hogy tündöklő arcszínének alapja, az arckrém, valamint az ajkát pirosító „szőlőzsír” vagy ajakrúzs is voltaképpen a – szemetesládából kikerült csont származéka!

S amikor a különböző iparok már végkép kimerítették a csont minden felhasználható elemét, akkor még végül egészen apróra örlik a csontszilánkokat porrá morzsolják és mint a legkitűnőbb foszáttrágyát hordják ki a mezőkre. A természet nagy körforgalma befejeződik az ember közbenjöttével. A csonttal trágyázott földből gazdag növényzet bukkan elő, ezt elfogyasztja az állat s csontja újra nő, erősen, keményen, hogy majdan újra megkezdje körforgását a – szemetesládától a földtrágyáig.

S. A.