A klasszicizmus építészete Magyarországon
Talán vannak olvasóink között, akik velem együtt vissza tudnak emlékezni a régi Ferenc József térre, Európa egyik legszebb klasszicista épületegyüttesére. Összhangját csak az Akadémia épülete bontotta meg, bár az előtte elterülő park fáinak lombja és a Széchenyi-szobor valamennyire eltakarta idegen tömegét. A szemközti oldalon állott a Lloyd-épület, Hild József remeke, a Dunával párhuzamosan pedig csupa klasszicista épület sorakozott egymás mellé, míg az Akadémia-utca nyílásából az István főherceg szálló előkelő homlokzata kandikált elő.
Eljártak az évek és a világvárossá növekedő Budapest építési lázában egyre-másra tűntek el a tér épületei. Alig valami maradt meg belőlük: a Lloyd palota és a rendőrség épülete, az egykori Európa szálló. Egy kevés az István főherceg szállóból is, mert az átépítés nem tudta teljesen tönkretenni. Még a gyönyörű Lánchíd is megszenvedte az idők múlását, hiszen könnyed ívelődéséből szerkezetének megmerevítése sokat elvett.
De nemcsak ebben a környezetben pusztított a mohóság, a Lipótváros egyéb klasszicista építményei közül számosan osztoztak a tér szomorú sorsában, vagy lebontották, vagy kegyetlenül átépítették. Pedig megérdemelték volna a legmesszebbmenő kímélet, különösen, ha meggondoljuk, hogy mi került helyükbe. Építészeti klasszicizmusunk városi kultúránk egyik legjelentékenyebb terméke volt, olyan előkelő színvonalat ajándékozott Pest külsejének, amilyent azóta sem tudott elérni. József nádor nagy műve elpusztult, a régi Szépítési Bizottságnak sem volt méltó folytatója.
.Sok evvel ezelőtt néhai Baumgarten Ferenc egy a Pester Lloydba írt cikkében elsiratta ezt a pusztulást. Nekrológja éles tiltakozást keltett a bűnösök körében. Aztán csend következett és a rombolás vígan folyt tovább. A harmincas években végre eszmélni kezdtünk a régi Pest építészetének jelentőségére.
Különösen Bierbauer Virgil foglalkozott véle nagy szeretettel, majd egy akadémiai felolvasásában, mely különlenyomatban is megjelent, Petrovics Elek adott róla és koráról kitűnő jellemzést, kezdeményezésére a Magyar Tudományos Akadémia e téma megírására díjat irt ki. Ezt Zádor Anna és Rados Jenő együttesen benyujtott tervezete nyerte el. A bírálóbizottság határozata szerint Zádor Anna feladata volt a kor művészettörténeti, Radós Jenőé annak építészeti feldolgozása. Ez-a kettéválasztás a szempontok számos érintkezési pontja miatt nem volt éppen szerencsés.
Nemrégiben megjelent a közös mű. A klasszicizmus építészete Magyarországon címmel. Az Akadémia a szerzők nyolcéves fáradságos munkájának eredményét nem szorította belé kiadványainak megszokott formájába, hanem nagy negyedrét alakban adta ki. Terjedelme majdnem négy- és félszáz nyomtatott oldal, képmellékleteinek száma kétszázharmincnyolc. De a szöveg részletességének a képanyag nem felel meg kellőképen és a felvételek egy része nem elégíti ki azokat a követelményeket, melyeket ma egy építészetet ismertető művei szemben joggal támaszthatunk.
Ettől a fogyatékosságtól eltekintve azonban olyan nagyjelentőségű művel gazdagodtunk, amelyet teljes elismeréssel kell fogadnunk. Nyolc esztendő, fáradságos és hozzáértő munkájának eredményét foglalja össze művelődésünk egyik legérdekesebb koráról Úttörő, mert az adatok jókora részét ki kellett kutatni, aztán rendezni ki kellett kutatni, aztán rendezni és végül élvezetesen összefoglalni.
A szerzők mindenképen iparkodtak, hogy a vállalt feladatot sikeresen megoldják, de a két szempont között annyi volt a rokonság, hogy kénytelenek voltak számos adatot megismételni, amire külömben előszavukban utaltak is. Az olvasó azonban mihamarébb rájöhet, hogy gyakran nemcsak az adatok ismétlődnek, hanem a magyarázatok szintén, néha egymással nem is egyező felfogásban, ami több szerzőtől származó művelődéstörténeti művekben nem ritka eset. De utóvégre ez nem nagy baj, ugyanazt a dolgot többféle világításban látni nem árt.
Zádor Anna egyéniségek és földrajzi elhelyezkedés alapján tagolta az anyagot. Rados pedig épülettípusok szerint foglalkozik vele, ami különben Zádor fejtegetéseiből sem hiányzik. Zádor valóban a művészettörténeti beállításra, Rados az építészeti elemzésre helyezte a fősúlyt. Mindkettőjük tollát őszinte lelkesedés vezette.
Érdemük, hogy mégis elfogulatlanul tisztázták klasszicista építészetünk- jellegzetességeit, nemcsak értékes különállását domborítják ki, hanem fogyatékosságaira is rámutatnak? Átérezték e kor eleven alkotókedvét, belőle, és nem valami idegen szempontból tárják fel és méltatják sajátságait. Komoly és derék munkát végeztek, igen jól kiegészítették az építészet részletes méltatásával Lyka Károly kitűnő művét a táblabíróvilág művészetéről.
Kívánatos volna, hogy valamelyik szerző azok számára, akik nem értek rá, hogy ekkora művel küzdjenek meg, röviden is, de bőséges képanyaggal támogatva, megírja klasszicista építészetünk méltatását.
Farkas Zoltán
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!