Basel, november 4.
"A török rejtély" cimmel figyelemreméltő cikket közöl a Basler Nachrichten egyik legutóbbi számmában. A cikkíró megállapitja, hogy keleti hadszintér eseményei következtében a háboru közelebb jutott Törökországhoz. A felelős török államférfiak már régóta elrendelték az erős részleges mozgósitást és többizben félreérthetlenül kijelentették, hogy Törökország kitart semlegessége mellett s minden támadójával szemben megvédi magát.

A cikkiró ezután rámutat arra, hogy addig, amig a német csapatok Nyugat-Európában és Észak-Európában, a Balkánon és Oroszországban győzelmet győzelem után arattak, tul kockázatos lett volna Törökország számára Németország és szövetségesei ellen fegyvert fogni. A középkeleti angol hadsereg, amelyet éppen akkor szerveztek, nem hozhatott volna segitséget. Az 1939 októberében megkötött angol-francia-török kölcsönös segélynyújtási egyezmény ugyan kötelezte Törökországot, hogy katonai segitséget nyujtson az esetre, ha egy harmadik állam megtámadna valamely földközitengeri országot. Csakhogy Franciaország 1940 nyarán, összeomlása után kiesett mint szerződő fél. Törökország azonban Franciaországgal és Angliával, nem pedig egyedül Angliával szemben kötelezte magát segélynyujtásra s egyébként is csak akkor lehetett volna kötelezőnek tekinteni ezt a kötelezettséget, ha teljesitése nem jár annyi kockázattal, mint 1940-41-ben lett volna.

Másrészt Törökország nem engedte át terültén a németcsapatokat sem Szuez és Elő-India ellen. Az 1942-iki oroszországi harci események sem csábitották Törökországot arra, hogy Németország oldalán beavatkozzék a háboruba. Az orosz-török barátsági és megnemtámadási szerződés is visszatartotta a török kormányt ilyen lépéstől. Most, hogy a német hadvezetőség tervszerűen megröviditi keleti arcvonalát s hogy a brit-amerikai flotta uralkodik a Földközi-tengeren és az angolszász csapatok partraszálltak Olaszországban, Törökországnak nem kell attól tartani, hogy a szövetségesek rajta keresztül akarják a Balkánt megtámadni, mert erre a célra ott van Észak-Afrika és Itália.

A svájci lap megállapitja, hogy a német-török barátsági szerződés ugyan értékes katonai és diplomáciai fedezet volt a német keleti hadsereg háta mögött, de egyszersmind katonai és diplomáciai szempontból egyaránt védte Törökországot is Németországgal szemben, hogy rajta keresztül vonuljon a Szuez-csatorna és Kelet ellen. És Bulgária sem pusztán Oroszországra való tekintettel, hanem a fegyveres török semlegesség miatt nem bocsátkozott nagyobb háborus kalandba eddig. Törökország tehát, irja a svájci lap, semleges magatartásával jelentékenyen nagyobb szolgálatot teljesitett a szövetségeseknek, mint a tengelyhatalmaknak.

Egyelőre azonban nincs jele annak, hogy a szövetségesek Törökországot "semleges segítségért" meg akarnák jutalmazni. Sőt ellenkezően! Az ismételt orosz szemrehányás csaknem fenyegetésnek tűnik. S nemrég Angliában kijelentették, hogy bizonyos semlegességükhöz ragaszkodó államok nem számithatnak arra, hogy bevonják őket és szót engednek számukra a jövendő béketárgyalások és határrendezések során. A Dodekanezosz szigeteit, londoni hir szerint Görögországnak akarják juttatni.