A nyilasok legfrissebb hivatalos lapjában nagy tudósítás jelent meg Szálasi Ferenc vezértestvértől, aki ujabb "országjárásra" indult. A tudósítás ezzel a mondattal kezdődik:
"Köröskörül a városra ráfeküdt a köd."

Igaza van, mi is érezzük ezt a ködöt, ami ugylátszik, nemcsak a várost, de Szálasi vezértestvért és a tudósítást is megfeküdte.

A Vezér (nagy V- vel), a Mozgalom (nagy M-mel) lelke és mozgatója most éppen a bányavidéken járt s utjában valami rettenetes harcias szellem szállta meg, mert Bauer ur üdvözlő szavaira olyan talajgyökeres vérvalóságba fulladó- életösszhangos beszédet vágott ki, amilyet ma már csak az operettekben szereplő hadvezérek szoktak mondani, mielőtt kirántják kardjukat és az összetoborozott tizenegy statisztával az ellenségre rohannak.

Merthogyhát azt mondja Szálasi, a legharcosabb vezértestvér, hogy a munkásság évszázadok óta folytatott eredménytelen küzdelmét "Immár" győzelemre kell vinni, amit csak becsülettel és áldozatossággal lehet elérni. Természetes, hogy ebben a becsületes és áldozatos küzdelemben ez a kuruc generális ur igen nagy áldozatokra hajlandó. Amit rögtön be is jelent irigyen:
- Ebben a harcban elől kívánok menetelni, hogy az első golyót én kaphassam, ha erre kerül a sor.

Persze, híveitől is megköveteli, hogy ugyancsak vállalják a golyót, ha szintén arra kerül a sor.
Ezután meglepő fordulattal megállapítja, hogy "utunk szép, jó és igaz s nem vehet rajtunk erőt sem ostobaság, sem aljasság". Ezekután mindenki méltán elgondolkozhatik, vajon azt a bizonyos golyót, amit hajlandó volt előbb vállalni, ezen a szép, jó és igaz uton- ostobának, vagy aljasnak tartja. Na de megnyugtatja a munkásságot, hogy a vezetését a párton belül "is" magának tartja fenn. Nemcsak ugy egyszerűen künn a csatamezőn vezeti a munkásságot, hanem még a párton belül "is". Ami nem is olyan egyszerű, ahogy azt egy kívülálló gondolná. Mert abban a nyilaskeresztes pártban bizony sok minden történhetik napjainkban.

Aminthogy történik is.

Nagy meglepetéssel olvastuk a pártkasszát oly szigoruan ellenőrző vezér ajkairól a további kijelentéseket is:
- Kétkézi munkás vagyok. Jól tudom, mit jelent reggel négytől este hatig a munkapad előtt állani és heti bérért végezni nehéz munkánkat.

Nocsak, nocsak! Szálasi, szegény, a heti bérér dolgozó kétkézi munkás, aki reggel négytől este hatig gürcöl a munkapad mellett. Most aztán nem tudjuk, ezekután mikor ér rá a munkásságot vezetni a párton belül is.

Azt, persze, megértjük, hogy a plutokrácia mindenhova követte őt, a nagy férfiut, aki mindenhol megtalálja a plutokraták kezének nyomait.

Sz. F. azért nem maradt meg a beszédben az ilyen egyszerű kérdések mellett. Az ő látnoki szeme a távolködébe tekintett (lehetne a ködöt nagy K- val is írni) és így aztán megállapította, hogy a munkássors rosszal van lefektetve a marxista ideológiában, ami természetesen azt jelenti, hogy annál jobban fektette le a vezér saját ideológiájában.

Ezekután nem csodáljuk, hogy a tudósítás szerint ködben, a hideg hozogató szélben a feketeruhás tömeg "szemében fájdalommal" tekintett Szálasi Ferenc felé.