Közgazdasági szempontból nem közömbös, hogy vidéki városaink milyen anyagi körülmények között jutottak el a háború negyedik évébe.
Munkatársunk a pénzügyi gazdálkodás ügyében illetékes helyen kérdést intézett arra vonatkozólag, hogy állanak pénzügyileg vidéki városaink, milyen mértékben veszik igénybe az állam segítségét.

– A háború – így hangzott a válasz – a városok háztartásait különböző nehézségek elé állította. Amíg egyfelől a szükségletek lényegesen emelkedtek, addig a költségvetési hiány fedezésére kivethető városi pótadó alapja nem emelkedett; a házadó a bérek rögzítése következtében évek óta változatlan, a földadó sem változik. Némileg javított a helyzeten az, hogy az állam által átengedett egyes bevételek, így különösen az alkalmazottak kereseti adója és az általános kereseti adó számottevően emelkedett. De ezek a többletbevételek nem fedezték a szükségleteket, melyeket időközben a városokra hárítottak. Nagy gondot jelent a városokra a fizetésrendezés, a háborús különmunka átalány, a családi pótlék felemelése, általában a bérek, napszámok emelkedése, a tűzrendészettel, a légvédelemmel kapcsolatos kiadások és a közélelmezés adminisztrációja. A hivatalos álláspont mégis az volt, hogy a lehetőséghez képest elkerültessék a városi pótadó emelése.

– A városi pótadók általában alacsonyabbak, mint a községiek. Az 1942. évben csak Jászberényben fizettek 150%-os és néhány alföldi városban 120%-os pótadót, egyébként a városok túlnyomó részében 100% alatt maradt a pótadó kulcsa.

Ezt a helyzetet pénzügyi szempontból azért kellett ilyen keretek között fenntartani, mert a városokban a pótadó emelése legnagyobb mértékben a házbirtokot sujtja. A háborús gazdálkodás mellett is sikerült előmozdítani fontos városrendezési tervek megvalósulását. A városok utakat építettek, intézményeket hívtak életre. Ezzel kapcsolatban megemlíthető a szegedi rendőrség székházának hatalmas arányú építkezése: 1941-ben kezdték meg a munkát, idén fejezik be, az összes költség kb. 3 millió pengőt fog kitenni. Szeged ezenfelül most fejezi be új hűtőházát. Sopron városi bérházat, Debrecen kislakásokat, Baja mezőgazdasági szeszgyárat, Máramarossziget és Csíkszereda szállodákat építettek.

– Az elmúlt évben – mondták illetékes helyen – Budapest nélkül a törvényhatósági és megyei városok költségvetése 194 millió pengő szükséglettel és 159 millió pengő fedezettel került megállapításra. 20 törvényhatósági és 71 megyei városunk van, Budapestet nem számítva. Budapest multévi költségvetése 251 millió pengőt tüntetett fel a szükségletek oldalán. A főváros költségvetése tehát egymagában lényegesen nagyobb összeget reprezentál, mint valamennyi törvényhatósági és megyei város együttvéve.

– A vidéki városoknak tehát globálisan 34 millió pengő hiányuk van, amelyet 35-től 130% között mozgó pótadóból fedezhet. Budapesten 50% a pótadó, a jelentősebb ipari városok pótadója általában 50-60% között mozog, míg a mezőgazdasági jellegű alföldi városokban találunk 115-120% közötti pótadókat. 35%-os pótadóból egyedül Salgótarján tudta fedezni háztartásának hiányát.

– Ahhoz, hogy a pótadóteher ne emelkedjék magasabbra, szükség volt arra, hogy a pénzügyi kormány a nehezebb háztartási helyzetben levő városoknak a forgalmi adó részesedési többletalapból támogatást nyujtson. 8 millió pengő rendes segélyt folyósított a pénzügyi kormány a belügyminisztériummal egyetértve, a közellátási költségekre pedig 2 milliót. Ennek a segélyezésnek köszönhető, hogy a törvényhatósági városok átlagos pótadója 78 százalékos, a megyei városok pótadójának átlaga pedig 73%-os szinten alakult ki. Ha ezt a segélyezést nem biztosították volna, a törvényhatósági városokban 94%, a megyeiekben 92% lenne a pótadó átlaga.

– Ezeken felül még kb. 6 millió pengőt kaptak a városok rendkívüli segélyként. Leventeotthonok, egészségházak, napközi otthonok, utak, artézi kutak, óvodák épültek ezekből az összegekből, árvízvédelmi intézkedéseket valósítottak meg, utcaburkolásokat végeztek. Hajduszoboszlón üvegháztelep és hajtatókertészet épül a melegvízforrások közelében; Szatmár 120.000 pengővel a színházát hozta rendbe, Hódmezővásárhely, Makó, Magyarkanizsa belvízkárokat küzdött le. Ezenfelül kölcsönöket is kaptak a városok közellátási célokra (hizlalás stb.), kb. 2 millió pengő összegben.

– Az 1943. évre összeállított költségvetések általában a háztartási helyzet súlyosbodását mutatják. A növekvő szükségletek kielégítésére igen sok város kénytelen volt a pótadókulcsot emelni. A költségvetések kormányhatósági jóváhagyása előtt lényeges segítséget jelentett a városoknak a borfogyasztási adó tételének emelése. Ebből az állam által átengedett adóból a vidéki városoknak az elmúlt évben 4.7 millió pengő volt a bevételük. Az emelés a folyó évre kb. 4-4.5 millió bevételi többletet fog jelenteni.

– Lényeges könnyítés a városokra, hogy a közellátási költségeiket a közellátási minisztérium teljes egészében megtéríti.