Az NB. 26-ik fordulójában a Csepel FC fölényesen győzte le a Gammát, míg az utána következő négy csapat, nevezetesen a NAC, Gamma és Ferencváros nem tudott győzni. A piros-kékek nagyot léptek a bajnoki cím megszerzése felé vezető úton.

A tabella végén a Szeged és Törekvés sorsa megpecsételődött. Annál nagyobb harcot vív a Kolozsvár, Haladás és Elektromos a kiesés elkerüléséért, de benne van még a veszélyes zónában a DiMÁVAG, a Kispest, sőt az UAC is.

Csepel FC - Gamma 4:0 (1:0)

23.000 néző előtt vívta meg a bajnokság végső kimenetele szempontjából oly fontos mérkőzését a csepeli WMFC és a Gamma legénysége. A mérkőzés főleg a piros-kékek számára volt döntő jelentőségű, hiszen egy újabb vereség s ráadásul egy NAC-győzelem az első hely elvesztését jelentette volna.

Úgy indult a mérkőzés, hogy a Gamma legyőzi ellenfelét. A szél és nap ellen küzdő csepeli csapat hálóját az első félidőben bizony Szekeresen kívül a csepeli „csodamalac” is őrizte, hiszen Palatinus és Patkoló két ízben a kapu közvetlen közelében holtbiztos gólhelyzetben hibázott, sőt Tóth Lajos meg egy tizenegyest is a kapu mellé rúgott.

Hiába támadott a Gamma, a csatársornak nem sikerült semmi, sőt ráadásul egy váratlan baloldali támadás után Pintér éles szögből Tóth György hálójába rúgta a labdát.

A második félidőben a széltől támogatott WMFC vette át a játék irányítását. A második 45 perc fáradtságát jobban bírták a csepeliek s a Gamma védelme lassan-lassan felőrlődött. Három Fuszek-beadást három mintaszerű fejesgóllá érvényesített Marosvári, a csepeli támadósor nehézsúlyú tankja. Így született meg az éllovas WMFC fölényes 4:0 arányú győzelme.

A WMFC-ben négy ember játszott hibátlanul. Szalay, Olajkár II. és a Fuszek-Marosvári jobbszárny egyest érdemel. A Gammában Tamás igen gyenge napot fogott ki és bizony nem tudta a gyorslábú Fuszekot tartani. Kónya szép fejeseivel tűnt ki, míg fedezetet játszó Horváth K. a mezőny legjobb embere volt. Pompás játékára külön felhívjuk Vághy kapitány figyelmét.

A gyengén játszó és balszerencsés Gamma-csatársorban csak Patkolót illeti dicséret. A középcsatárt játszó Palatinus – akárcsak szembenálló társa Szabadkai – úgyszólván alig ért a labdához.