Most jelent meg a Statisztikai Negyedévi Közlemények (ú. n. sárgafüzet) új kötete, amely külkereskedelmünk1942. évi eredményeit tartalmazza. A háborús viszonyoknak megfelelően részletekre menő kimutatásról természetesen ez alkalommal nem lehet szó, de már a főeredményeknek az ismertetése is sokat mond azok számára, akik a magyar külkereskedelem adatait figyelemmel szokták kísérni.

A füzet egyik táblázata 1920-ig visszamenően közli behozatalunk és kivitelünk eredményeit.
Ebből mindenekelőtt kitünik, hogy 1942-ben behozatalunk 923,000.000 pengőt, kivitelünk pedig 1.143,600.000 pengőt tett ki. Mióta önálló vámterületünk van, ez a legnagyobb kiviteli értékünk (1929-ben volt csak megközelítően ennyi: 1.038,500.000), behozatalunk pedig csupán 4 évben, 1926, 1927, 1928 és 1929-ben szárnyalta túl a mostani eredményt.

Ami a teljes külkereskedelmi forgalmat illeti, a mostani 2.066,600.000 pengőnél csak az 1929. évi (2.102,200.000) volt nagyobb. Amíg azonban akkor a behozatal szárnyalta túl 25,200.000 pengővel a kivitelt, most külkereskedelmi mérlegünk 220,600.000 pengővel aktív.

Ma az áralakulás egészen más, mint 1929-ben és így az értékmeghatározás nem ad alapot a pontos összehasonlításra.
A területi nagyobbodás is okozott bizonyos eltolódásokat, mégis megállapítható, hogy a külkereskedelmi mérleg mai számai egészséges fejlődésre mutatnak: egy erős középhatalom gazdasági ellenállóképességére, amely az 1920. évi szerény kezdetből (akkor külkereskedelmi forgalom: 674,700.000 pengőt) 22 év alatt külkereskedelmét a háromszorosára tudta emelni. Jellemző, hogy míg 1920-ban az összes forgalom 71.55 százaléka esett a behozatalra és 28.25 százaléka a kivitelre, 1942-ben 44.66 százalék volt a behozatal és 55.34 százalék a kivitel.

A magyar gazdasági élet önellátóképességének növekedéséről tanuskodik ez az örvendetes eltolódás (iparfejlesztés!) , valamint a fokozódó keresletről, amely a magyar föld termékei iránt európaszerte megnyilvánul. Indexszerűen, ha 1920-at 100-nak vesszük, behozatalunk 22 év alatt nem egészen a duplájára nőtt, míg kivitelünk kereken meghatszorozódott.

Másik táblázat országok szerint mutatja ki külkereskedelmi forgalmunkat.
Az élen természetesen most is Németország jár, amely behozatalunkban 51.80, kivitelünkben pedig 54.90 százalékig volt érdekelve. Feltűnő, hogy mindkét szám percentuális visszaesést jelent 1941-el szemben, bár abszolút értékben mind behozatalunk, mind pedig kivitelünk nagyobb volt ebben a viszonylatban, mint egy évvel azelőtt.

Meredek fejlődést mutat Olaszországgal lebonyolított forgalmunk, ha nem is annyira 1941-el, mint inkább 1940-el szemben. Olaszország a második helyen áll a statisztikában a behozatal 24.55 és a kivitel 19.91 százalékával. A behozatali oldalon Svájc, Törökország, Szlovákia, a Cseh-Morva Védnökség és Svédország következik a soron, a kiviteli oldalon pedig Svájc, a Védnökség, Törökország, Szlovákia, Svédország, Bulgária. A felsorolt államokkal való kiviteli, illetve behozatali forgalmunk meghaladja a 20-20 millió pengőt.

Általában, ha az egyes országokat Magyarországgal szemben fejlődő forgalmuk szempontjából vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a multtal való összehasonlításban Olaszország mellett különösen Svédországgal, Belgiummal, Törökországgal, Finnországgal, Bulgáriával, Portugáliával, Dániával és Norvégiával mélyült ki újabban kereskedelmi kapcsolatunk. Nyilvánvaló, hogy ez a körülmény főként az európai egymásrautaltságban találja magyarázatát, kétségtele azonban az is, hogy az ilyen háborús piackutatások eredményei helyes és szolid gazdaságpolitika mellett, békés időkben is éreztethetik áldásos hatásukat.