A mai Bulgária északon a Várna-Rusze-vonal fölött elterülő Dobrudzsával, délnyugaton a Sztruma-folyótól nyugatra fekvő Macedóniával, délen pedig a Marica- és a Sztruma-folyók közötti tengerparttal, földrajzi nevén Tráciával, gyarapodott. Az egykori Jugoszlávia és a Görögország felé eső határok kérdése, főképpen Szaloniki birtoklása, még nem dőlt el véglegcsen; azonban már az eddigi határrendezések is tekintélyes balkáni hatalommá erősítették a bolgár népet. Hadászati szempontból különösen nagy jelentőségű a szerbiai Nisből kiinduló két vasútvonal, a Szalonikiba és az Isztanbul irányába haladó fővonalak.

Most, hogy az utóbbi időben találgatások formájában annyi szó esett a Balkánról, Bulgária, a jelenlegi Balkán legnagyobb és katonailag legerősebb állama is újból az érdeklődés homlokterébe került. A háborúelőtti Bulgária földrajzi helyzet dolgában sokkal jelentéktelenebb és hátrányosabb helyzetben levő állam volt, mint a mai. Északon és nyugaton két mesterségesen nagyra növesztett ország: Jugoszlávia és Románia határolta, délen pedig az Égei-tenger értékes partvidékét egészen a Marica-folyóig Görögország tartotta uralma alatt.

Bulgáriának ezzel a három szomszédos országgal szemben területi követelése volt és ezek a területi igények a balkáni háborút megelőzően Romániától visszakapta a bolgár lakosságú Dubrudzsát, amely nagyjából a Russze és Várna vonalától északra fekvő területsávot foglalja magában. Jugoszlávia felbomlása előtt a jugoszláv-bolgár határ a Sztruma-folyótól kissé nyugatra, nagyjából a folyóval párhuzamosan futott és Bulgáriától a Macedóniának nevezett fontos területrészt vágta el.

Az újjárendezésben ez a terület is Bulgáriának jutott, úgyhogy ma az Adriától a Fekete-tengerig erős védőövezet húzdik az olsz uralom alatt álló Albánián és Bulgárián keresztül. A görög hadjárat befejezése után teljesült Bulgária egyik legfőbb vágya is: a Maricától a Sztruma-folyó torkolatáig terjedő Tráciát bekebelezhette és ezzel végre délen tengerparthoz jutott, sőt az Égei-tenger két fontos szigetét, Thaszoszi és Szamothrakit is megkapta. Az így megnagyobbodott Bulgária földrajzilag három részre tagozódik. Az északi rész, az úgynevezett bolgár fennsík a Duna és a Balkán-hegység között terül el.

A Balkán-hegység hatalmas gerince Zajecsar tájékáról kiindulva nagyjából a Vratca-Kazanlik-Szliven-Várna vonalon ívajakban húzódik. A hegységtől északra elterülő országrész meredeken emelkedik ki a Duna síkjából, úgyhogy Románia felől valóságos hegyvidéknek látszik. Pedig tulajdonképpen csak magas fennsík, amelyet a mélyen bevágódó folyóvölgyek tagoltak fel dombvidékszerűen. A fennsík éghajlata télen igen hideg, nyáron forró. Termelésre alkalmas területek inkább csak a mély folyóvölgyekben vannak, a víztelen magas részeken legeltetés, állattenyésztés folyik.

A Balkán-hegység kétezer méter fölé nyúló csúcsaival festői vidék, valóságos kis Svájc a Balkán-félszigeten. Északi oldalán hatalmas bükk- és fenyőerdők vannak, déli oldalának erdőit azonban részben kiírtották és az egykori erdők helyére gesztenyeerdőket és szőlőket telepítettek. A mélyebb fekvésű déli völgyekben hatalmas rózsaligetek vannak. Egyik legnevezetesebb rózsaolajtermő vidék Kazanlik környéke, ahol rózsanyílás idején messze vidékre hajtja a szél a világhírű bolgár rózsafák illatát A Balkán-hegységtől délre Bulgária legértékesebb vidéke, Kelet-Rumilia terül el. A hatalmas síkság közepén a Marica-folyó folyik keresztül. Ezt a vidéket az aránylag kis csapadék miatt csak öntözéssel lehet művelni. Itt fejlődött ki a bolgár öntöző kertgazdálkodás és Kelet-Rumiliában vált a bolgár lakosság igazi kertészkedő néppé. A nálunk megtelepedő bolgár kertészek is erről a területről hozták magukkal kertésztudományukat.

Kelet-Rumiliát a Szófia-Gyumludzsina vonalában húzódó Rhodope-hegység választja el Macedóniától és Thrácia tengerparti sávjától. Ennek a két területrésznek különösen hadászati jelentősége fontos. A Balkán-félsziget létfontosságú vasútvonala, a Belgrád-Nis közötti vasút Nisben kettéágazik. A déli ág Szkoplje, régi nevén Üszküb érintésével Szalonikiba fut, a délkeleti ág pedig Szófia és Plovdiv érintésével Isztanbul felé halad. A két vasútvonalat Thrácián keresztül a Szeresz-Dedeagacs közötti vasút köti össze egymással. Ez a három vasútvonal lehetővé teszi, hogy az Égei-tenger északi partvidékén szükség esetén nagyobb katonai mozdulatokat is gyorsan hajthassanak végre.

Az Égei-tenger fölötti uralmat három fontos sziget: Thaszosz, Szamothrakl és Limnosz is biztosítja. Ezek a szigetek a Gallipoli, török nevén Gelibolu-félsziget csúcsánál kezdődő Dardanellákat őrzik, úgyhogy jelentőségük igen nagy. A Gelibolu-félszigethez legközelebb eső sziget, Imroz, török kézben van. Bulgária különben a mostani háborúban minden területi igényét kielégítette. A hatalmas birtokbavett területekkel a Balkán-félszigetnek majdnem minden bolgár lakosa az anyaországhoz került, úgyhogy Bulgária mai területén a béke visszatérése után hatalmas és virágzó országot tud felépíteni.