A háborút időkben sok gondot okoz a háziasszonynak, hogy mivel táplálja házanépét. A nehezen megszerezhető táplálékot gazdaságosan kell beosztani. Az utóbbi években a táplálkozás tudománya is hatalmasan fejlődött. Hogy milyen tápanyagokra van az emberi szervezetnek szükségre, ezt csakis az orvosi tudomány tudja megállapítani. Ennek haladása lényegében módosította a táplálkozásról alkotott felfogásunkat.

Kétségtelenül kiderült, hogy az emberi szervezetnek jóval kevesebb fehérjére van szüksége, mint ahogy eddig előírták. A zsírgondokkal küzdő háziasszonyok fogadják megértéssel azt a megállapítást, hogy zsírból jóval kevesebb is elegendő, mint ahogy eddig megszoktuk. A magyar konyha a világ legízletesebb konyhái közé tartozik és egyúttal dús és változatos élelmezést nyújt, orvosi szempontból azonban nem ideális. Bizonyos fokig vissza kell a természethez térnünk, mert a konyhai beavatkozások tönkreteszik a táplálék értékes vitamin-tartalmát.

Régen azt hitték, hogy az ember a nyers ételéket nem tudja megemészteni. Ujabban kiderült, hogy nemcsak a félig-, hanem az egészen-nyers táplálékot is könnyen megemészti az ember gyomra. Táplálkozásunkban a kalóriát szolgáltató tápanyagok a fehérje, a zsír és szénhidrát. Az emberi szervezetnek naponta 60 fehérjére van szüksége; a gyermekek fehérjeszükséglete valamivel nagyobb. A sok fehérje hús, sajt, tojás fogyasztása bomlástermékek felhalmozódásához vezet, a húgysavak lerakodása pedig köszvényt és kőképződést okoz.

A szervezetben a legnagyobb fűtőértékük a zsíroknak van. A napi energiaszükségletnek kb. egyharmadát fedezheti a zsír, ezért az emberi szervezetnek minimális zsírfogyasztásra okvetlenül szüksége van, mert csak így kapjuk meg a zsírokban oldódó vitaminokat. (A- és D-vitamin.) Könnyű zsírnak számít a libazsír, a vaj ét az oliva-olaj, a nehéz zsírok a disznózsír, a marha- és birka-faggyú.

A szénhidrátok igen fontos szerepet játszanak, mert táplálkozásunk a maga energiaszükségletét háromnegyedrészében fedezi a szénhidrátokból, amelyeknek legnagyobb része a keményítő, amely a lisztben, a kenyérben, a burgonyában és a különböző főzelékfélékben található; kisebbik része pedig a különböző cukorfajtákban.

Ásványi anyagokra is szüksége van a szervezetnek. Egészséges embernek naponta 5 gr. sóra van szüksége; ennél több már ártalmas lehet az egészségünkre. Okvetlenül szükségünk van még vízre, mert az emberi szervezet 60 százaléka vízből áll és a vízhiány elviselhetetlen szomjúságot okoz. Naponta fél liter vízre van szükségünk, mert egyéb ételeink is tartalmaznak vizet. Érdekes, hogy a gyümölcs- és a nyers növényi táplálkozás mellett a szervezet folyadékot nem igényel és ilyenkor a szomjúságérzés teljesen hiányzik.

A szervezet vitaminellátása külön probléma. Már eddig is igen sok vitaminfajtát ismerünk, de kétségtelen, hogy számuk még növekedni fog. A magyar konyha sokféle vitamint nyujt a saláták, a főzelékek és gyümölcsök alakjában. A magyar konyhát jellemzi, hogy sajtban, vajban és tojásban szegény; még azt a kevés tejet is felforraljuk és ezzel elpusztítjuk értékes vitamintartalmát. Ez az oka vannak, ha a gyermek csontfejlődésében zavar áll elő. Jobban nő az a gyermek, amelyik pasztörizált vagy nyers tejet kap, mint az, akinek mindig forralt tejet adnak.

Tévedés azt hinnünk, hogy csak a növényi élelmiszerek tartalmazzák a vitaminokat. Az „A”-vitamin legnagyobb mennyiségben a csukamájolajban található, amelyet a tőkehal májából állítanak elő; de kisebb mennyiségben a sárgarépában, a salátában, a petrezselyemben és a tejben is megtalálhatjuk. A „D"-vitamin, amely a nyers paradicsomban, a vajban, a tojás sárgájában, a tengeri halakban és a szardíniában található, főleg a gyermek csontrendszere erősítésére és az angolkór elkerülésére szolgál.

A vízben oldódó vitaminok közül a „B1”-vitamin az élesztőben, a búza és a rizs héjában található; ezért táplálóbb a korpás kenyér, mint a fehér. A „B1”-vitaminra főleg az idegrendszernek van nagy szüksége. A „B” vitamin a borjú májában, azonkívül a borsóban és a parajban fordul elő. A vízben oldódó C-vitamin csak friss növényekben található és a sütés-főzés alkalmával elpusztul. A télvégi hónapokban fellépő fáradtságérzéat a C-vitamin hiánya okozza és ugyanez az oka a koratavasszal fellépő meghűlésnek is.

Egészséges embernek naponta 50 mg-ra van belőle szüksége: ez megfelel 2 citrom vitamintartalmának. A lázas beteg és nehéz testi munkát végző emberek C-vitaminszükséglete ennek kétszerese. A legolcsóbb C-vitamin forrás a burgonya, csakhogy ebben csupán kis mennyiségben fordul elő. Nagy mennyiségben a zölddió, a paprika, a retek, a csipkebogyó és a vöröskáposzta tartalmazza.

Hazánk - annak ellenére, hogy földmívelőállam - mégis kevés tejet és tojást termel és a lakosság keveset is fogyaszt. Feltétlenül szükséges, hogy a gyermekek mindennap igyanak 3 deciliter tejet és tejtermékeket; azonkívül együnk valamilyen főzeléket és nyersgyümölcsöt. A burgonyából vagy a főzelékből legalább ötször annyit kell fogyasztani, mint a többi élelemből összesen. Nagyon ajánlatos így tavasszal étrendünkbe egyhetes nyerskoszt-diétát beiktatni. Egészségünknek hasznára válik, ha egy héten egyszer gyümölcsnapot tartunk. Ne felejtsük el, hogy aki ülőfoglalkozást folytat és naponta ötször bőven étkezik, könnyebben betegszik és hamarabb megöregszik.

A mai nehéz idők kényszerítenek arra, hogy észszerűsítsük táplálkozásunkat. A könnyebben bevezethető növényi táplálkozás sohasem okoz betegséget, sőt ellenkezőleg: csökkenti az érelmeszesedés, a reumás- és köszvényes bajokra való hajlamosságot. A bő táplálkozás sok bajt és betegségét okoz, amitől a mérsékelten élő és főleg növényi táplálékon élő ember megkímélve marad.

Dr. Dobák Ferenc