A háborúval kapcsolatban mostanában sok szó esik az orosz télről, és minden itthon maradt ember aggódva gondol a végtelen orosz mezőkön harcoló honvédeinkre, akik hóban-fagyban keményen állják Magyarországnak a bolsevizmus elleni védelmi harcát.

Az orosz tél – főleg a mult világháborúban résztvett katonák elbeszélése szerint, akik egy-két háborús telet töltöttek az orosz zimankóban vagy olyik szibériai fogolytáborban és mindig borzongva gondolnak vissza azokra az időkre, - hírhedt fogalommá vált.

Azonban ha egy orosz embert kérdezünk meg, hogy milyen az orosz tél, az minden gondolkozás nélkül kijelenti, hogy a tél Oroszországban - ha hidegebb is mint a nyugateurópai - mégis kellemesebb annál és összehasonlíthatatlanul szebb.

Az ellentétes élmények összeegyeztetése nagyon egyszerű: megfelelő meleg téli felszereléssel - ami a mult világháborúban, különösen a hadifoglyoknál, nem volt kielégítő - még a zord orosz tél is elviselhetővé lesz, sőt; ha hozzászokunk, még kellemesnek is mondhatják. Ott a fülessapka, a szőrmekabát az egyujjas prémkesztyű és a posztócsizma természetesen nélkülözhetetlen holmi. Egyikük nélkül sem ajánlatot a meleg szobát elhagyni, mert hiányos öltözetben az orosz tél valóban kegyetlen. A tavalyi különösen hideg tél komoly megpróbáltatást is jelentett ebből a szempontból a tengelycsapatoknak. Az idén a honvédek már teljesen felkészülten fogadták a hideg beköszöntét és a dermesztő fagy nem okoz többé gondot a hadvezetésnek.

De hát nézzük csak, milyen is a tél Oroszországban?

Az orosz föld óriási kiterjedésű határain belül az örökjég birodalma és a forró homoksivatagok egyformán megtalálhatók. A tundravilág mohától az örökzöld pálmákig megszámlálhatatlan fajta növény és a jegesmedvétől a tigrisig földgömbünk majdnem minden állata előfordul. Közel százhúsz nemzetiségű népe a legkülönbözőbb vérmérsékleteket képviseli. Ezért Oroszországot a végletek hazájának nevezik. Ez áll az időjárásra is.

Tehát amikor az orosz télről beszélünk, figyelembe kell vennünk, hogy a birodalom melyik vidékéről van szó, mert más a tél nemcsak például Szibériában és a Dél-Kaukázusban, de még Európai-Oroszország északi- és délirészében is. A leghidegebb vidékek Északi-Poroszország és Szibéria. Közép-Oroszország már lényegesen enyhébb, ami méginkább érvényes Ukrajnára nézve is. Transz-Kaukázus pedig nagyjából már a szubtrópusi klímához tartozik.

Szibériában van a világ hidegpólusa. Ez a nem éppen kellemes hely a Szibéria északkeleti részében fekvő Vjerhojánszk városa, ahol a januári átlag: mínusz 48 fok, a minimum pedig meghaladja a 70 fokot. A birodalom északi vidékein is gyakran 50-60 fokra száll le a hideg. Különösen hideg esztendőkben, mint amilyen a tavalyi volt, még az enyhébb éghajlatú Ukrajnában is erősen csökken a hőmérséklet, de a 40 fokos hidegek itt már ritkaságszámba mennek.

E nagy hideg természetes magyarázata az, hogy a roppant kiterjedésű orosz szárazföld igen távolesik az enyhe tengeri légáramlatoktól. Ezért például, bár Párizs és Sztálingrád egy szélességi fokon fekszik, mégis az éghajlatuk egészen más. Érdekes, hogy Oroszország leghavasabb vidéke nem Szibéria, hanem a birodalom nyugati és északnyugati része: a mostani hadijelentésekben gyakran szereplő Toropec, Rzsev és Szmolenszk vidéke. A hóréteg vastagsága errefelé rendszerint meghaladja az egy métert.

Egyébként az orosz tél többnyire már október második felében, néha azonban „csak” november elején köszönt be, hogy azután teljes féléven át teljhatalommal uralkodjék majdnem az egész óriási kiterjedésű birodalom felett. Egyik napról a másikra bőséges – néha három-négy napig tartó - havazás kíséretében érkezik. A pelyhes, vastag hótakaró alatt szinte minden élet kialszik. Vidéken még az emberek is eltűnnek a falvak utcáiról és az országutakról. Olyan csendes lesz a tájék, mintha kihalt volna az egész vidék. A hallgatag téli világot csak nagyritkán zavarja meg a szán csilingelése. Az orosz paraszt csak végső szükség esetén hagyja el ilyenkor házát, „izba”-ját: ha tüzelőért megy az erdőbe vagy bevásárolni a városba. A fából épült izba-ban jó meleg van.

A szobában hatalmas kenyérsütőkemence biztosítja a meleget még a legnagyobb hidegben is. Agyagtéglából készített tetején, a „palatin” helyezkedik el éjtszakára az egész család. Az öregek még napközben sem másznak le a palati-ról és annak tetején persze oda se neki a télnek. A városi házakat is az erős fagy elleni védekezés céljából ellentállóvá építik. Falvaikat lényegesen vastagabbak, mint nyugaton és az orosz kályhák csakugyan eltérnek nyugateurópai társaiktól. Ezeket a kályhákat a ház építésekor a falba építik be olyképpen, hogy egy ilyen kályha legalább két szobát fűt be. Fűtése pedig méteres nagyságú fahasábokkal történik.

A hőmérsékletkülönbség a meleg szoba és a szabadlevegő között néha eléri a 90 fokot. Aki ilyenkor kimerészkedik az utcára, előbb felveszi a bundát, a fülessapkát, a posztócsizmát meg az egyujjas kesztyűt. De még így sem lehet sokáig kintmaradni, hacsak nem dolgozik az ember. A dermesztő hideg minden kis résen bekúszik a ruha alá és szinte a csontokig hatol. Ha nem vigyázunk magunkra, a fagy megégeti arcunkat és észre sem vesszük: már lefagyott a kezünk-lábunk. Amikor a hideghez szél is járul, olyankor már a 20-25 fokos fagy is nehezen viselhető el. A széllel együtt hatalmas porhótömegek mozdulnak meg, a táj egyetlen hó tengerré változik s a sűrű hóködben még nappal is alig láthatunk két-három lépésnyire.

A szél könnyeket csal ki az ember szeméből s ha nem vagyunk eléggé elővigyázatosak, a könny megfagy az arcunkon, és szemünkön jégréteg keletkezik. A jégszilánkok pedig felsérthetik szemünket. A lélegzetvétel is csak jól bebugyolált orron keresztül történhetik, mert különben arcunk dísze kővé dermedne. Ha köpünk, a nyál már jégként ér földet. Ha puszta kézzel érintünk fémet, kezünk azonnal s oly erősen odafagy, hogy ha erőszakkal akarnók róla leszakítani, csak a bőrréteggel együtt válnék le.

Észak-Oroszországban és Szibériában, ahol három-négy hónapig tart a dermesztő hideg, a lakosság igyekszik az időjáráshoz alkalmazkodni és a maga javára hasznosítja a tartós fagyokat. A tél folyamán sokhelyütt a talaj befagyása miatt nincs temetés. A halottakat összegyűjtik a halottasházban és csak az enyhülés beálltával temetik el.

A kereskedők kitűnően kihasználják a hideget. Minden fagyálló árút fagyasztott állapotban szállítanak és árulnak. A tejet például jégtömbökben hozzák forgalomba, baltával vágják és súlyra mérik ki; néha fagyasztva, darabszámra árulják. Ilyenkor a tej közepébe fapálcikát szúrnak, amely fogóként szerepel Fagyasztott állapotban kapható azonkívül a sokféle hal, hús, szárnyas, vad, vaj, sőt a különböző kész ételek is, így a szibériaiak kedvence, a „pjelmjeni” és számtalan más dolog.

A „pjelmjeni” tulajdonképpen hússal töltött tészta, amely felforralva ízes és tápláló ebédet szolgáltat, mert leves, hús és tészta egyszerre. Szibériában egyetlen orosz sem indul útnak anélkül, hogy zsákban ne vigyen magával jónéhány tucat, kővé fagyott, lapos pogácsaformájú és nagyságú pjelmjenit. A mai világban természetesen a hajdani bőség jó szokásai már nagyrészt feledésbe merültek.

Zsukovszky-Volloszky Gleb