A Leipziger Neueste Nachrichten cikket közöl sangháji tudósítójának tollából a nevezetes Alaszka-útról.
Alaszka félszigete – Grönlandhoz hasonlóan – évszázadokon át gyakorlatilag nem volt más, mint sziget, amelynek a felfedezése, betelepülése, aranyásókkal való elözönlése mind-mind hajóúton történt. Szárazföldi út nem vezetett oda. Alaszka és Amerikának legközelebb eső lakott része között valóságos vacuum volt. Az Alaszkától keletre fekvő, Kanadához tartozó Yukon tartománynak, amely kb. akkora, mint Németország, mindössze négyezer lakosa van, nagyrészt eszkimók. A délről határos Brit-Columbia is, a határvidéktől eltekintve, igen gyér lakosságú, Alaszkát tehát csak hajóval vagy repülőgéppel lehetett elérni.

1930-ban Hoover elnök, 1935-ben Roosevelt bizottságot küldött ki az Alaszka-út kérdésének a tanulmányozására.
A csendesóceáni háború kitörésekor, 1942 júniusában a japánok elfoglalták Attu és Jiska szigeteket. Ezáltal tekintélyesen kiterjedt a japán tengeri és légi erők hatósugara kelet felé és az Alaszkába vezető amerikai hajóutat is fenyegette.

1942 nyarán az amerikai szervező erők teljes latbavetésével hozzáláttak az alaszkai út megépítéséhez.
A csendesóceáni háború legelső hónapjai annyira hatottak Amerikára, hogy az utat nem is a tengerpart és a Rocky Mountains hegyláncai között építették meg, hanem a kontinens belsejében. A londoni rádió november végén jelentette – írja a Leipziger Neueste Nachrichten –, hogy november 17-én megnyitották az Alaszka-utat 2500 km. hosszúságban, és ugyanakkor el is indultak rajta az első autóoszlopok. Az üzembehelyezett szakasz az Alberta-állambeli Edmontontól az alaszkai Feirbanksig vezet, 1943-ra tervezik a Bering-tengerig való meghosszabbítását. A amerikai sajtó azonban – írja a tudósító – figyelmezteti az autósokat, hogy egyelőre ugyan nincs akadálya az Alaszka-úton az autóközlekedésnek, de a karbantartás, a nagy hidegre való tekintettel, rendkívüli nehézségekbe ütközik.

Elméletileg az Alaszka-út szóba jöhet a Szovjetúnióba irányuló amerikai szállítás céljára is.
Gyakorlatilag azonban ennek belátható időn belül semmi jelentősége nem lehet. A lap szerint Alaszka óriási belső szükséglete mindent felvesz, amit nagy fáradsággal odáig juttatnak, de az alaszkai parttól a szovjet harctérig még mérhetetlen távolsággal kell számolni. Az áruknak a Bering-tengeren keresztül, a közlekedésileg alig számbajöhető Észak-Szibérián át kellene futniok az amúgy is túlterhelt transszibériai vasuton. Az úgynevezett északi hajózási vonal alkalmazása sem jelentene lényeges könnyítést, mert a legjobb esetben csak néhány nyári hónapon át tartható üzemben. Különösen nehéz és veszélyes a legészakabbra nyúló Talmyr félsziget körülhajózása. Az oroszoknak tehát, állapítja meg a lap, kevés kilátásuk van arra, hogy nagyobb áruszállításhoz jussanak a „North-Pacific” vonalán.