Az ócskavas többé nem kidobni való haszontalanság, hanem új nyersanyagforrás, amelyet kitűnően fel tud használni a hadi ipar. A kiszolgált gépkocsi-, repülőgép- és hajóalkatrészek, a kiselejtezett mozdonyok, gépek, az eltörött munkagépek, megrozsdásodott vas- és acéldarabok újra bekerülnek a kohókba, ahol megfelelő vegyi eljárás segítségével újra megolvasztva; teljesen használható anyaggá alakulnak át. Hatalmas elevátorok szüntelenül hordják az ócskavasat a kemencékbe, éjjel-nappal folyik a munka a kohótelepeken!

Ma már nem vitatott kérdés, hogy a hátország hadiiparának jelentős része van a sikerben, amit kint az arcvonulon a harcoló sereg arat. Statisztikusok szerint minden kint harcoló katonára közel tíz munkás dolgozik odahaza, hogy a részére a szükséges fegyvert, lőszert, élelmet és üzemanyagot előállítsa! De hol van még akkor a rengeteg gépkocsi, páncéljármű, repülőgép és a katonai felszerelés ezer aprósága?! Úgyszólván az egész ország ipara átáll a hadiiparra, hogy a végső győzelmet megalapozza és elősegítse.

Nemcsak az ellenséges behatás következtében nagy a hadianyagveszteség, hanem az időjárás, a rendkívül nehéz útviszonyok is rengeteg anyagot emésztenek fel még mielőtt az anyag valami hasznos harcos feladatot teljesítene. Mindezeknek javítására, pótlására is fel kell készülni. S ez megint a hadiiparnak feladata. Minden jobb ellenséges fegyvernek, vagy műszaki eszköznek azonnal meg kell az ellenszerét találni. Szakadatlanul folynak a kísértetek és próbálkozások, hogy e tekintetben is meglepjék az ellenséget. És jobb repülőgépek, harckocsik, nagyobb átütőereje fegyverek, teljesen új rendszerű géppuskák kerülnek gyors egymásutánban a harcoló katonákhoz, hogy a hadiipar teljesítményét a gyakorlatban hasznosítsák.

Ha meggondoljuk, hogy egy harckocsi teljes elkészítéséhez közel 100,000 munkaóra kell és előállítása közel 500,000 pengőbe kerül, akkor megértjük, miért fontos az ócskavas a hadiiparban, miért hazafias kötelesség a hulladékvasanyag gyűjtése. Mivel pedig a háborúhoz Zrínyi szerint is „fegyver fegyver kévántatik és jóvitézi elhatározás”, igyekezzünk ezt a fegyvert biztosítani azoknak, akikben meg van a „jó vitézi elhatározás!...”

Olaj a háborúban

A kőolaj, vagy a folyékony arany, soha nem képzelt jelentőségre emelkedett a mai világháborúban. A páncéljárművek, repülőgépek, hadihajók mozgatásához olaj kell; nélküle háború nem viselhető. Az olajtermő területek megszerzésére irányulnak a nagy hadászati célok, hogy a háború további folytatátát biztosítani lehessen. Anglia szükségletének 98%-át a tengerentúlról hozza. A háborús olajszükséglet a békeszükségletnek majdnem háromszorosa, úgyhogy a szállításnak igen nagy nehézségekkel kell megküzdenie. Angliában nagy gond az olajtartályok, és finomítók megvédése a német bombázók támadásai elől. Oroszország termeli az Egyesült Államok után a legtöbb kőolajat.

Németországban csak Hannover és Hamburg környékén némi olaj, de a mesterségesen előállított üzemanyaggyártással jelentősen emelték a készletet. Napjainkban az Európában legtöbb olajjal rendelkező Románia kielégíti a német szükségleteket mert a román kutak évente közel tízmillió tonna kőolajat termelhetnek. Ennek az olajnak a németekhez való juttatása egyszerű és jóformán minden nagyobb ellenséges behatás nélkül történhetik, míg az angolok kőolajszállítmánya a hosszú tengeri út ideje alatt gyakori támadást szenved el.

Olaszország szintén szegény olajban. Foglalkoznak műbenzin-gyártással is, azonkívül évente kb ötmillió köbméter methángázt is termelnek; a polgári, illetve hátországi forgalom csaknem teljes egészében methángázzal hajtott gépkocsikkal bonyolódik le. Japán már a mostani világháború előtt is jelentős mennyiségű olajat fogyasztott. A háború által megsokszorozódott fogyasztást elsősorban Holland-India kőolajforrásainak birtokbavételével fedezik a japániak. Itt ugyanis közel kilencmillió az évi termelés.

A páncélosok

Dübörög a föld, utcasorok összedőlnek, vijjognak a gránátok, ropognak a géppuskák! Tompán dörögnek a motorok, belevágnak a földbe a hernyóláncok: itt vannak a páncélosok! A mai harcok félelmetes hírű keskeny helyre bepréselve, télen jéghideg, nyáron pokolmeleg acélfalak között, benzingőzös, lőporfüstös levegőben végzik fáradságos szolgálatukat. Támadják őket földről, levegőből, tüzérséggel, páncéltörőkkel, aknákkal, robbantással; de ők nem riadnak vissza semmi áldozattól hazájukért! Az ellenséget csak támadással lehet megsemmisíteni: oldalai és háta mögé kell igyekezni, hogy bekerítsük, meglepjük.

Erre valók a páncélosok, ez az ő feladatuk! Szoros együttműködésben a többi fegyvernemmel, de gyakran teljesen önállóan törnek előre az ellenség gyengébb pontjaira, hogy kemény harcokban áttörjék annak ellenállását. Nem alkalmasak valamely terület tartós megtartására, ezért őket gépkocsizó-lövészek követik, hogy a páncélosok sikerét kibővítve, átvegyék a lerohant területet. A rohanó acélfalak mögött egész férfiak: páncélos katonák ülnek. Sikereik és önfeláldozó harcaik mögött átvilágít hősi lelkük ereje, amellyel vállalják az ezer szenvedést, de amelynek tüzében születik a végső győzelem!

Aknaharc

Az aknazár célja az ellenség mozgásának lecsökkentéte. Az ellenség gyorsan mozgó alakulatait (gépkocsizok, páncélosok) kell elsősorban mozgásukban legalább is lefékezni, hogy ezáltal időt nyerjünk bizonyos harccselekmények végrehajtásához. A lefékezésre igen célszerűek a rombolások, az akadályok, az erődítmények és az aknazár. Mindezeknek az akadályoknak telepítése időt kíván, azért már jóelőre gondoskodni kell az előkészítésükről. Az aknazártelepítést végezhetik a csapatoldalak, az úgynevezett „szárnyak”, a hézagok lezárása, a közlekedési vonalak elaknásítására, valamint a betört ellenség elreteszelésére is.

Az aknazárat rendszerint szélességben és nem mélységben alkalmazzák, az utóbbira nem igen van idő. A széles területen végrehajtott aknásítás már eleve megakadályozza a gyorscsapatok sajátságos megkerülő támadását is. Legjobban a főközlekedési vonalakat, illetőleg azok környékét kell lezárni, hogy a gépkocsikon, páncéljárműveken stb. a mozgást lehetetlenné tegyék. Az aknazárat telepítő csapat legelőször is gyors zárakat telepít, hogy a meglepetéstől mind önmagát, mind a főcsapatot megóvja.

Ezután kerül sor a tulajdonképpeni aknazár telepítésére, illetőleg az egyéb rombolások végrehajtására. Mind az ankák telepítése, mind azoknak felszedése tökéletes műszaki tudást, rámenős, vállalkozó szellemet követel a végrehajtó harcosoktól, akik nehéz és veszélyes munkát végeznek.

T.