A fej „hordóvá” alakul?

A fej átalakulása részint az agyvelő hatalmas fejlődésével függ össze, részint pedig az ember megváltozó táplálkozásával. A jövő embere még inkább agyvelő-lény lesz, mint a mai. Gondolkodó-szerve annyira kiterebélyesül, hogy a koponya holmi kisebbfajta hordóvá duzzad. Ezzel szemben a fej alsó része, az állkapcsok tájékán, elkeskenyedik.

A jövő étlapján alig szerepelnek majd olyan ételek, amelyeket erősen rágni kell; ükunokáink jórészt pépekkel, pilulákkal, italokkal fognak élni s nem lesz szükségük rágóizmokra. Ennek folytán ezek az izmok s velük az állkapcsok, de a fogazat is, elsatnyul, a fej tövének elkeskenyülésével jár s így végeredményben szárával lefelé fordított, ormótlan körte fog ülni a jövő emberének nyakán.

Tányérszemek

A tudósok különben is azt állítják, hogy a mai ember egyes izmai és érzékszervei, a tartós elhanyagolás következtében, visszafejlődőben vannak. Bizonyos, hogy az emberszabású majmok és a természeti népek, némely testi képesseghen túltesznek rajtunk. Hallásuk élességé, például, messze meghaladja a fehér emberét. De rendkívüli körülmények között - állítják a tudósok, - a kultúrember érzékszervei újra „visszaélesedhet-nek, sőt erejük rendkívülire nőhet.

Tegyük fel - úgymond, - például, hogy a háború a vele az elsötétítés, még jó néhány esztendeig eltart. Ebben az esetben az ember, aki éjjelente állandóan vaksötétben kényszerül járkálni, hallására szorul, hogy tájékozódhassék. Így az annyira kifinomodik, akár az indiánusé, aki az ellenségei halk neszét figyeli éjtszaka, a sűrű erdőben. De a szem is megérzi az idők változását. Ha nem is annyira gyorsan, de minden bizonnyal szintén alkalmazkodni fog a változott helyzethez.

A tartós sötétség időszakában a szembogár mindinkább kitágul, hogy a leghalványabb fénycsillanást is felfoghassa s így az emberi szem lassanként valóságos macskaszemmé fejlődik. Mi több - elmélkednek a tudósok, - ha az emberiség állandóan berendezkednék elsötétítésre s az (Isten őrizzen tőle!) évszázadokra hozzátartoznék a mindennapi élethez, az emberi szem még bővebbre kerekülne ki. „Már” 5-600 esztendő mulva elérné a tyúktojás méreteit, „alig” 4-5.000 esztendő multán pedig közepes tányérnagysága szem éktelenkednék az akkori emberek arcán.

Most csak abban reménykedhetünk, hogy a háború meg az elsötétítés valamivel hamarább fejeződik be. semmint szemünk ennyire eltorzulna. Egyben azonban alighanem igazat ad az álomlátóknak az idő: a jövő embere másmilyen lesz, mint a mai. Mint ahogy a mostani ember, meg az ősember között is ég és föld a különbség...

T. A.