Néhány szó a falrafestett ördögről

Egy kárpátaljai honatya beszélt a képviselőházban. Kifejtette, milyen érdekek fűződnek a belső rend fenntartásához, milyen módszereket tartana helyesnek ahhoz, hogy a kormányzat preventíve elfojtson mindennemű esetleges forradalmi megmozdulást s eközben a következő szóképet is használta:
- Nem jó az ördögöt a falrafesteni!
Mire a tuloldalról - így jelenti a képviselőházi napló- közbekiáltott Rajniss Ferenc:
- Jó, ha oda van festve egy kicsit!

Hát erről volna szó:
Rajniss Ferenc országgyűlési képviselő és főszerkesztő ur jónak tartja, ha az ördögöt "egy kicsit" a falra festik. A kárpátaljai képviselőtárs szerint nem jó, Rajniss szerint jó. Erről a tényről lehet vitatkozni.

Én a magam részéről általában ellenzem és helytelenítem a falra- festést, kivéve azt az esetet, amikor a műveletet al fresco történik, teszem azt Konfuly Béla, vagy néhai Aba Novák modorában. Abban a pillanatban azonban, amikor a békés lakóházak, kerti palánkok, városi tűzfalak és egyéb urbánus építészeti síkok felületeire vetik rá magukat egyes éjszakai kontárok és pemzlivel meg festékcsöbörrel felszerelve rondítják el a tiszta vakolatot zűrzavaros eszme- jelszók ákombákomaival, akkor azon nyomban és kizárólag rendőri ügyet látok a sötétség leple alatt mázoló- működő pemzlis bérlovagok elintézésében, ugy, ahogyan nagyvárosainkban mindenütt főkapitányi napiparancs intézkedett is ezekben az egyidőben járványos buzgalommal fellobbant mázolmánykihágások ügyében.

Különösen ellenzem és helytelenítem a falrafestést, ha a téma olyan ördögi motívum, mint a t. Házban szóbakerült forradalom. A belső rend ellen törő sátáni törekvések a felforgatást tervező mefisztói plánumok, luciferi szövetkezések eszmekomplexumával szemben a legtotálisabban elutasító álláspontot tartom helyesnek. Ne engedjük az ördögöt a falra- még festeni sem. Sohasem tudhatjuk, tényleg csak az óvódásokat riogató krampuszokról van - e szó, vagy pedig olyan igazi vörös fekete rémről, amely mindannyiunkat a puttonyába akar behabzsolni...

Évszázados mondásaink sok- sok nemzedék hagyományaiból szűrődnek le. Mercier belga bíboros mondta: "Az igazság akkor is igazság marad, ha- régi . És kérdem, merné -e állítani valaki, hogy nincs -e igaza a régi mondásnak: " Nem jó az tűzzel játszani", merné- e mondani, hogy na, azért az nem árt, ha egy kicsit játszunk a tűzzel, csak ugy éppen egy ici- picit?...

Így vagyok ezzel az ördögi - dologgal is. Nem jó dolog a falra festeni. Még egy kicsit sem.
Mosszul környékén él a dzsedik népe, amely az ördögöt imádja. A világnak ezt az egyetlen ördög imádó népét kövessük- e vagy Római Főpásztort, aki a mai világzengés idején atyai szóval igyekszik megmenteni lelkeinket?

A mosszuli pogányok, ördögimádók, uj pogányok és hihetetlenek, vagy Krisztus erkölcse, tisztasága és békéje?

Magyar ember számára csak egy ut lehetséges: a krisztusi ut, a nemzeti ut, az elleforradalmi ut. Jelentkezzék az ördög, a pogányság, a forradalom bármilyen maskarában, krampuszi álarcban, tarka dominóban, mézes- mázos propaganda -szóval, nem kérünk belőle.
Rajniss Ferenc képviselő főszerkesztő urat, akinek érdekes pályafutása alakulását élénk figyelemmel van szerencsém szemlélhetni. Bizonyára csak az őt jellemző közbekiáltozó készsége ösztönözte megjegyzése megtételére s a fenti gondolatmenet után nyilván ő is csatlakozik megállapitásainkhoz:
Nem jó a tüzzel játszani, még egy picit sem.
Nem jó az ördögöt a falrafesteni, még egy ici - picit sem.

Magyar üdvözlettel
Kertész Róbert