I. Vilmos császárral történt, hogy késő öregkorában résztvett egy hadgyakorlaton.
Az egyik faluban szembejött vele egy öreg-öreg néni.
– Hány éves, anyóka? – kérdezte a császár.
– 96, lelkem, – pillantott fel a néni, – de maga sem fiatal legény már?!
– Hát bizony én is 90 éves vagyok, – felelte mosolyogva a császár.
– Ejnye, ejnye, – pillogott a néni a fényes egyenruhára – és még mindig katona?

A világ szakemberei ugyanígy csodálkozhatnak azon, hogy annyi háborús válság és gazdasági romlás után még mindig „szolgál” a megtépázott régi világrend. Az úgynevezett kis világháborúban senkinek sem sikerült valamilyen előrelátó tervvel elébe vágni a gazdasági káosznak. A most folyó világháborúban sokan kísérleteznek olyan szérumok kitermelésével, amelyekkel be akarják oltani a világot az újabb gazdasági zürzavarok veszedelmes baktériumai ellen. A tengelyhatalmak körében éppen úgy, mint az angolszász fronton foglalkoztak ilyen háború utáni tervek megfogalmazásával. A legnagyobb nevezetességre lord Keynes és az amerikai Hary D. White tervei tettek szert.

Lord Keynes azt javasolta, hogy szervezzenek nemzetközi clearing uniót, amelynek feladata, hogy megoldja a háború utáni nemzetközi gazdasági együttműködés legfőbb problémáját, a pénz- és valutakérdést. Dr. Weber Tibor a Külügyi Szemlében ismerteti a brit és az amerikai valutatervet. Mindkét terv célja, hogy a háború után megóvja a nemzeteket az obligát valutazavaroktól. Lord Keynes, mint a tervből kitűnik, nemzetközi valutát tervez. Ezt az egyes, a clearing unióban résztvevő országok elfogadnák az országok közötti tranzakciók lebonyolításánál, ami az államkincstár vagy a jegybank útján történne. A magánszemélyek, a cégek, stb. azonban továbbra is a saját nemzeti valutájukkal dolgoznának.

A valutaunió (International Clearing Union) létesítését nyomon követné a nemzetközi könyvpénz (International bank money) kibocsátása.
Ezt nevezi a Keynes-terv bancornak. A bancor értékét aranyban állapítanák meg. A nemzetközi clearing unióhoz tartozó államok az arany ellenértékeként fogadnák el a bancort, tehát egymásközötti (nemzetközi) tartozásaik és követeléseik rendezése bancorral történnék.

Nem térünk most ki a számos súlyos követelményre, amelyet a terv szerzője mintegy előfeltételként jelölt meg.
A clearing-uniónak lenne egy kormányzótanácsa, amelyet a hét tagállam kormányai neveznének ki. Ebbe a nemzetközi clearing unióba a volt ellenséges országokat is meghívnák, de belépésüket „különböző speciális feltételekhez köthetik”. A bancor aranyértékét a kormányzótanács állapítaná meg. Az arany forgalma a háború után szabad lenne e terv szerint, de a nemzetközi clearing unió tagállamai a bancor aranyparitásán felül nem vásárolhatnak aranyat.

Tervezik azt is, hogy minden egyes tagállam kapna egy hitelkvótát.
Ezzel megkönnyítenék a háború utáni helyzetet, mert ahelyett, hogy a különböző valutakorlátozásokkal összezsugorítanák a világkereskedelmet, nagyarányú hitelkvótát, sőt ezen túlmenően hiteltúllépési kvótát is engedélyezne az unió az odatartozó államoknak. Megtörténhetik, hogy egy tagállam tartozása túllépi a kvótája háromnegyed részét. Ha két éven belül nem csökkenti az adósságát, a kormányzótanács megállapítja az illető állam fizetésképtelenségét. Ennek természetesen további következményei lennének. Azokat a tagállamokat viszont, amelyeknek bancor-követelése túlságosan magasra emelkedik, bizonyos intézkedésekre utasítja az unió. Meg kell könnyíteniük a behozatalt, nemzetközi kölcsönt kell nyujtaniok, esetleg a saját pénzüket fel kell értékelni a bancor viszonylatában.

Ennek a szerteágazó tervnek a háttere és lényege az, hogy könnyítéseket igyekszik biztosítani a háború utáni átmeneti időszakban. Ugyanakkor a világ gazdasági helyzetéért való felelősséget hitelező és adós országra egyaránt hárítják.

A Keynes-terv felépítésének nagy előnye az egyszerűség, t. i. az Unió alapja egy általános, a szó klasszikus értelmében vett nemzetközi egyezmény és nem a zavaró bilaterális egyezmények sokasága.

*

Az amerikai deviza és valuta szakértőről elnevezett White Plan azt a célt tűzi maga elé, hogy stabilizálja a nemzetek devizáinak árfolyamát, mielőbb rendbehozza az egyes államok nemzetközi fizetési egyenlegeit és olyan viszonyokat teremtsen, amelyek mellett a külkereskedelem és a termelő tőke az egész világon elláthatja feladatait. Az amerikai terv is ki akarja küszöbölni a nemzetközi gazdasági forgalmat zavaró devizakorlátozásokat, a kétoldalú valutaclearing egyezményeket és a kötött devizaforgalom egyéb ismert kényelmetlen tartozékát.

E célból az államok jegyeznének egy aranyalapot, amelynek az értéke legalább 5 milliárd dollár lenne.
Az egyes országok jegyzési kvótája többi között a nemzeti jövedelemtől, az illető ország arany- és devizatartalékától függne. A Financial Times szerint Latinamerika 33%, az USA 25.4%, a Brit-birodalom 17.5%, Franciaország 5.7%, Európa többi államai 4.2%, Oroszország 3% erejéig vennének részt ebben a vállalkozásban. Az alapot egy igazgatóság irányítaná. Ez a valutastabilizáló alap kezében tartaná a világ arany valutáinak, devizáinak, továbbá a tagállamok kötvényeinek adását és vételét.

Az egyes tagállamoknak is kellene természetesen teljesíteniök különböző kötelezettségeket.
Az alap pénzegysége 1.371/7 gramm színarany, amely 10 USA dollár ellenértéke. Kimondanák az amerikai terv szerint azt is, hogy egy ország sem változtathatja meg pénzének értékét más országok valutáival szemben, csak az alap beleegyezésével. Köteleznék magukat az államok arra, hogy mihelyt a törvények azt lehetővé teszik, megszüntetik a devizakorlátozásokat. Semmiféle újabb kétoldalú clearingegyezményt nem köthetnének és az alap igazgatóságát pontosan informálnák a tagállam valamennyi pénzügyi eseményéről.

*

Akik arra számítottak, hogy a háború után valamiféle nemzetközi pénz lép érvénybe, ezek szerint csalatkoznak: a bancor s az unitas nem pénz, hanem csupán elszámolási egység, amely beilleszkednék a nemzetközi pénzrendszerbe. Weber Tibor dr. szerint kétségtelen, hogy az egyes nemzeti pénzrendszerek értékének meghatározása céljából meg kell majd állapodni valamilyen módszerben: a pénzt a világ civilizált államai nem azért hívták életre, hogy parancsoló, szeszélyes zsarnokként szolgálják, hanem hogy szükségleteik stabil szolgáló eszköze legyen.

Akármelyik javaslat kerül majd a világ aeropágja elé, kétségtelen, hogy még sok megrázkódtatáson, válságon és súlyos gazdasági bonyodalmakon kell keresztülvergődniök a nemzeteknek, amíg valamelyik ilyen nemzetközi kiegyenlítő terv eljut nem is a megvalósulásig, hanem a komoly tárgyalás stádiumába.

Arra a kérdésre pedig, hogy Magyarország milyen pozíciót biztosíthat magának a nemzetközi pénz, bancor, unitas vagy hasonló elszámolási egység árnyékában – nem lehet feleletet adni. A mi aranyfedezetünk: a nemzeti egység, devizánk a belső erő és hitellevelünk a magyar öntudat. Ezzel a devizával ezer évnyit jártunk be Európa történelméből. Ezt nem lehet bancorra vagy unitasra beváltani. Igen, szegényebbek és kisebbek vagyunk, semhogy a világ valutájának újjárendezésében döntő szavunk lehetne. De arról, hogy gazdasági szempontból milyen teljesítmények igazolják nemzetközi értékelésünket, már meggyőződött Európa.

*

Elismerés illeti dr. Weber Tibort, a Keynes és a White tervek ismertetéséért.
Olyan tárgyilagossággal és szakszerűséggel dolgozta fel ezeknek a pénzügypolitikai reformoknak a lényegét és kihatásait, amelynek révén a magyar pénzügyi világ beleláthatott a koncepciókba: mintegy fellebbentette dr. Weber Tibor a háború utáni idők pénzügyi kialakulásának a kárpitját és bepillantást nyujtott a távlatokba, amelyekben az angol-amerikai oldalon gondolkoznak. A kitűnő szakember tanulmányának, mint megállapítható, komoly visszhangja keletkezett és kétségtelen, hogy minden további háború utáni pénzügypolitikai elgondoláshoz azt kell tudni és ismerni, aminek tudásához és megismeréséhez a kiváló bankember és közgazdasági publicista hozzásegítette a magyar pénzügyi világot.