Erdély új írói közösségének nyilatkozata

Van Erdélyben egy nemzedék, melyet széthulló nemzedéknek szoktak emlegetni. Ez a nemzedék nem a magyar államiság védőpajzsa mögött nőtt fel, hanem a minden fényt elfogó román kisebbségi politika árnyékában. Helyzete azt parancsolta, hogy valóságokban gondolkozzék és aszerint értékeljen. Mivel megtanulta, hogy csak magában bízhat, soha senki másban, nemzete sorsának biztosítékát is csak a maga népében látja a magyar népben.

Mi, ennek a nemzedéknek oly régtől fiataloknak nevezett írói, ebből a valóságból indultunk el és ebben a gondolatban találkoztunk, hogy népünktől tanulva és népünket tanítva építsük tovább tehetségünk szerint a magyar kultúrát.

Baráti beszélgetések során felmértük erőinket, megállapítottuk feladatainkat, melyekkel új helyzetünkben a magyarságnak tartozunk. Tudatában vagyunk annak, hogy a kialakulóban levő új Európában a magyarság olyan erők sodrába került, melyek a kisebbségi sorsban szerzett tapasztalatok útmutatását nélkülözhetetlenné teszik.

E tapasztalatokat erdélyi voltunk szerezte, érvényesítési terét magyar voltunk szabja meg. Az a tény, hogy Erélyben élünk, meghatározza ugyan feladataink természetét, de e feladatokat a magyarsághoz való szerves hozzátartozásunk rójja ránk, mert az erdélyi magyarság meggyőződésünk szerint csak tagja az egyetlen, örök, megoszthatatlan magyar testnek, élete a magyar államiság keretein kívül számunkra elképzelhetetlen. Az államiság azonban önmagában nem teljesen kielégítő kezesség egy nép boldogulására, szükséges még az eleven népi erők felszabadulása is.

Azt akarjuk, hogy nemzetünk az új Európában azokhoz az értékekhez méltó helyet foglaljon el, melyeket a történelem folyamán döntő erővel megmutatott és amelyeknek állandó jelentkezésében szilárdan hiszünk. Tennivalóinkat következésképpen nem felelőtlen irodalmi torzsalkodásban látjuk, sem a most annyira kelendő népmegváltó hangoskodásban, hanem abban, hogy eljuttassuk a magyar szellem értekeit és eredményeit a magyar nép minden rétegéhez, különösen azokhoz a rétegekhez, melyek ezektől az eredményektől és értékektől önhibájukon kívül távolabb állanak; ugyanakkor hozzuk felszínre e néprétegek értékeit s tegyük a magyar szellemiség közkincsévé.