Berlin, október 4.
Az ellenségnek arra az érvelésére, hogy a német nép hangulata annyira megromlott, hogy még a tél beállta előtt valami balzsamot kellett neki adni, Göring ezeket mondotta:
- Ellenségeinknek csak annyit mondhatok: ez a balzsam érintetlenül megmarad az  egész háboru folyamán, sőt még meg is növekszik  Bűnnek tartanám a német népnek ma olyasmit kilátásban helyezni, amiről nem tudom, hogy meg is tarthatom.

Az élelmezés terén is tul vagyunk a legnehezebbjén. Mától kezdve állandóan javulni fog a helyzet. Ez ma már csak a szervezés kérdése. Zűrzavartábornok azonban nem nálunk szolgál, hanem odaát. Meg kell szereznünk a keleti térséget. Az oroszok mindent felégettek, mi ismét felépítünk mindent: vágóhidakat, gyümölcskonzervgyárakat, kétszersült gyárakat stb. A legjobb, legértékesebb területeket hódítottak el az oroszoktól. Gondoskodtunk magunkról és azt vettük el, ami célszerű volt.

Majdan fel fogják ismerni, milyen szükséges ez a harc. Helyzetünk tűrhetetlen volt a borzalmas szorongattatásban, még békében is lehetetlen lett volna a német népet hosszabb időn át élelmiszerrel ellátni. Ki kellett kerülnünk ebből a szorítóból.

Elismerő szavakkal szólott ezután a német nép magatartásáról, amely olyan volt, hogy csak ritka esetben kellett közbelépni. Háborus lánckereskedés és uzsorások számára ott az akasztója.

A légi támadások áldozatainak ellátása
- A gyáva ellenséges légitámadások áldozatainak is el kellett szenvedniük személyes szabadságuk erős korlátozását –  folytatta a birodalmi tábornagy. Jelenleg a légi fegyvernem harcának sulypontja is keleten van. Ha keleten levertük az ellenfelet, akkor ismét jelentkezünk Angliában. Gondoskodtam, hogy hatalmas raktárakat állítsanak fel, amelyekből azonnal el tudjuk látni a légitámadások áldozatait.

A második arcvonal kérdése
Göring ezután maró gunnyal ostorozta az angolok önzését, akiket nem tulságosan érint az, hogy a szovjetoroszok, szövetségeseik kénytelenek felfogni a német ütések sulyát.

Ami az amerikai fegyverkezést illeti, a remények főleg csillagászati számokra támaszkodnak. Nem akarja lebecsülni az amerikai fegyverkezési ipart, de nem lehet egyidejűleg milliós hadsereget felállítani, másrészről pedig a munkások számát megháromszorozni. Amerikában egy szót nagy betűvel irnak és az a szó igy hangzik: Blöff.

A birodalmi tábornagy ezután azokkal a csalfa reményekkel foglalkozott, amelyeket a demokráciák még ma is táplálnak abban a tekintetben, hogy a német nép belsőleg szétesik. Gunyos szavakkal intézte el az ellenség részéről terjesztett azokat a híreszteléseket, amelyekkel a német vezetőséghez való bizalmát akarják aláásni, majd kijelentette, hogy róla azt állították, hogy nemcsak a Hermann Göring-művek, hanem a német repülőipar és a megszállott területeken ,,kéz alatt” összevásárolt gyárak Göring magántulajdonában vannak. Csak azt mondják meg nekem – kiáltott fel –, hol vannak a külföldön ezek a vagyonok, hogy hozzájuthassak? Ennek legnagyobb részt szivesen bocsátanám a német nép rendelkezésére.

Göring a Führer felelősségéről
Göring ezután megállapította, hogy német részről egyedül a Führer adja meg a nagy és tiszta hadászati irányvonalakat és a parancsokat a hadvezetésre.  Egyenesen nevetségesek a tuloldalról terjesztett hirek, amelyek szerint Németországban a Führer mellett valami tábornoki parlament áll. A vezérkar igen tehetséges tisztek gyülekezését jelenti, akiknek feladata, hogy mint segéderők álljanak szolgálatára a felelős parancsnoknak.

Felelős azonban mindig egyes-egyedül a Führer, aki az egész véderő győzelméért, vagy vereségéért felelős és nem is riad vissza attól, hogy ezt a felelősséget vállalja.

Azonos a fegyelem a tábornagytól kezdve az utolsó ujoncig. Azt a tábornokot, aki katonai kötelességeinek nem tud megfelelni, éppugy kiméletlenül eltávolitják, mint a szolgálatáról megfeledkező egyszerű katonák.

Az eljövendő tél is nehéz követelmények elé fog állitani - folytatta Göring - , de ezt már könnyebb lesz elviselni, mint az előző év telét, mert előkészültünk és veszélyeivel szemben védettek vagyunk.

A hadműveletek keretében a Führernek néha kemény parancsokat kell kiadnia és néha neki, Göringnek, a legvégső bevetést kell megkövetelnie. Ez egyáltalában nem könnyű és csak az a tudat ad ehhez neki erőt, hogy ők maguk is négy és félévig állták ezt a harcot és sulyosan meg is sebesültek.

S mi lenne a német nép sorsa? – végezte beszédétt Göring birodalmi tábornagy – , ha nem nyernök meg ezt a harcot? Elpusztitanék a német népet!

A mostani háboru nem a mádosik világháboru, hanem a nagy faji háboru. Ezt a háborut azonban meg fogjuk nyerni, mert meg kell nyerni.