A Nemzeti Szalonban látható Kút kiállítás eleven, friss és változatos volt. A Szinnyei-társasággal szemben a Képzőművészek új társasága hovatovább erős versenytárssá küzdi fel magát, ami tagjaik részleges azonossága mellett onnét ered, hogy a Kút-ban több a fiatalság és merészebb törekvések is megnyilvánulnak. Száznyolcvan műtárgy és nyolcvankét művész közül egyeseket külön emlegetni a valamelyik művüket külön elemezni csak akkor volna szükséges, ha az együttesből erősen kiugrana, vagy az egyéni kialakulásban újabb tetőpontot vagy kitérőt jelentene.

De akármilyen, gazdag és változatos is ez a kiállítás, sem egészében, sem részleteiben nem ad többet az eddigieknél ugyanazok szerepelnek benne, és ugyanúgy, akikkel ez a rovat évek óta állandóan foglalkozik. Új emberek sem tünnek fel, új irányok sem jelentkeztek, a művek túlnyomó része ma is meglehetősen érzékies, bomlott festőség jegyében áll, amelynek melege többékevesbbé feloldja a színeket és a vonalakat.

Beck András Schöpflin-plakettje

Beck András, aki kitűnő atyja nyomdokain halad, fölötte sikerült érmet mintázott a Magyar Csillag körének ünnepeltjéről, Schöpflin Aladárról, egy nagy írói nemzedék nagy méltatójáról. Kitűnően jellemezte a fej megmintázásában a kritikus merev egyenességét és igazmondását. A plakett, melyet Schöpflin barátai 70. születésnapján nyujtottak át, egyben annak tanubizonysága, hogy az irodalom és képzőművészet szabad találkozásában két világ mily beszédesen hirdeti az ars una igazságát, az egyik a formát, a másik a tartalmat szolgáltatva.