Budapest, 1942. március 15.
Kállay Miklós miniszterelnök március idusán, délután 1órakor rádiószózatot intézett a nemzethez:
- Március 15 tavasz, a megindulás, a fiatalság ünnepe. Ma megint történelmi időket élünk, megint van tennivalónk, fiatal lendületre van szükség, napjaink nem tűrnek habozást, tapogatódzást, egyhelyben maradást. Ez a korszak a tettek korszaka. Aki lemarad, az lemaradt. Forr, vajudik minden itt benn, nálunk és körülöttünk. Egyik reform a másik után, hogy ama kor ifjuságának nagy szavát ismételjem, most tényleg megvalósul.

A jobbágyság most fog igazán felszabadulni, mert földhöz és független megélhetéshez jut, a munkásság nagy joga: a méltóan megbecsült és megfizetett munka ma már vissza nem vehető, befejezett igazság! És a vezető, katona, polgár helyzete véglegesen meg lesz határozva az uj magyar világban. De ahogy 1848- ban először fegyvert kellett ragadnunk, éppugy most is – mert nincs föld, szabad ember szabad földje, nincs munka, nincs polgári, mig az örök nagy ellenséget, a rémet az orosz, kommunizmust le nem vertük.

Csak egy pillanatra tekintsetek vissza. Ezt az országot hóditás, pusztitás, embergyilkolás ezer év óta csak keletről érte. Volt csatánk bőven másutt is, de létünk csak onnan volt fenyegetve. Háboruba megyünk. Elől megy a márciusi fiatalság, biztosan tudom, hogy győztesen tér haza. Mire hazajön, mire vége a harcnak -, nem világosi  fegyverletétel lesz a vég -, itt minden hazajövő katonát és itthon maradottját - erre én teszek fogadalmat - , nem őszirózsás forradalom, nem 1918 és 1919, hanem otthon, munka, emberi lét kell, hogy várja.

„Válasszuk el az igazságot a hazugságtól”
- És még valamit! Ebben az országban évek óta programmal és ujra programokkal vagyunk elárasztva. Sokat elolvastam belőlük, kérlek benneteket, gondoljatok vissza rájuk, vagy ha megvannak, vegyétek elő őket. És azt fogjuk látni, hogy alig különbözik egyik a másiktól, szinte szóról-szóra ugyanazt mondják. Pedig nem a sok program a fontos, hanem hogy mi az igaz.

Végre egyszer válasszuk el az igazságot a hazugságtól. Ami igazság, azt meg kell csinálni, de egészen és megalkuvás nélkül. Ami nem, dobjuk ki lelkünkből, gondolatainkból és még inkább szólamainkból. Igaz mindaz, ami jó, minden amit meg lehet tenni; amiből egyetemes jó fakad nemcsak egyes egyeseknek, de mindenkinek, az egész köznek, a hazának. Van, amit ma hozhatunk, van, amit elő kell készitenünk, semmit sem szabad elhanyagolni, csak ami ámitás, azt kell kidobni. Mert míg ez nem történt meg, mig ez a tisztulási folyamat végbe nem megy bennünk, míg a való, a valótlannal keveredik, addig nincs előrehaladás, nincs megnyugvás, nincs eredmény.

Nézzétek a két nagy uj világot, a fasizmust és a nemzeti szocializmust. Miért győznek? Mert megtalálták száz program között az egyik az olasz, a másik a német igazságot.

Egyszer Szegeden már megtaláltuk a magunk igazát, a mi de csakis a mi, csak magyar létünk, életünk utját. Ezen haladni megkisérlem, segitsetek. Én ennek az országnak, az Alföldnek keleti végéről jövök. Csak hű maradok szűkebb hazámhoz, ha Bethlen, Bocskay, Rákóczi, Bessenyei és annyi nagy magyar megmozdulás vezérét választom mintaképemnek, akik mind, mind közülünk jöttek és soha meg nem alkudtak.

Ötven éve megszakitás nélkül veletek élek. Parasztgyerekek voltak a játszótársaim, budai polgárfiuk a tanulótársaim. Ha otthon vagyok falun, tele van a tornácom ügyes-bajos emberekkel, sokezer panaszos- és kérőlevél az évi postám, őket hivom most tanulságtételre. Én mindenkit meghallgattam, most én kérem magyar népemet, az egész nemzetet, hallgasson meg, hallgassatok rám.

Az út nem könnyű. Nem volt szövetségesünk – ma van. Nem volt fegyverünk – most van. Nem voltunk a magunk urai – ma azok vagyunk. De nemcsak tüzelni, lelkesiteni szeretnék, hanem nagyon komoly szóval inteni és figyelmeztetni is.

Nehéz idők előtt állunk. Az Uristen ugy rendezte, hogy tavasszal fogyatékán van már a tavalyi - ujra kell vetni, hogy aratni lehessen. Rossz volt a mult év termése, megnagyobbodott lakosságunk több fogyasztót jelentett. Nehezen indul a vetés, mert késik megint a tavasz: vadvizek járják ujra az Alfölddel. – De nem lesz baj, komoly baj nem lesz. Inség nem fenyeget, de bőségről, gondtalan napokról ne álmodozzunk.

Nehéz megpróbáltatások éve áll előttünk. Az lesz a jó magyar, aki künn harcol, itthon kitart, - aki tűr. Az államnak és nekem pedig az a feladatunk, hogy a nehéz napokat elviselhetővé tegyük. Ennek alapfeltétele a szociális igazság. Nem fogom tűrni, hogy a szegénység még sulyosabb legyen azáltal, ha másoknál tobzódást lát, de nem türhetek semmi lázitást, bujtogatást, mert erre még mindig mindenki ráfizetett.

A rend az alapfeltétele az emberi létnek és igazságosságnak, a hadra kelt hadsereg ütőképességének és mindenekfelett annak, hogy Magyarország megmaradjon ugy, ahogy apáink ezer éven át megtartották, a márciusi fiatalság megálmodta és ahogy azt én veletek, milliónyi magyarokkal együtt megfogadjuk. Hogy én is igy akarom - akarom – Isten engem ugy segéljen!