A német válogatott tenisz együttes budapesti vendégszereplése kellemetlen meglepetést hozott számunkra. Nem mintha vérmes reményeink lehettek volna, hiszen az olaszok ellen sem tündököltek teniszezőink, de a tartalékosnak számító német csapat ellen joggal számítottunk győzelemre.

A német együttesből, amely különben is alig játszott még az idén, ezúttal hiányzott a sérült Henkel, Göpfert és Menzel. Helyettük Gies-t és Koch-ot, mint ismerősöket üdvözölhettük Budapesten, míg Bartkowiakról csak annyit tudtunk, hogy a közelmúltban Henkellel együtt Japánba látogatott el. Buchholz meg éppenséggel „sötét ló” volt ebben a csapatban.

Tóth László dr. szemmel láthatólag arra törekedett a magyar csapat összeállításánál, hogy a rutinos „öregek” mellett a fiatalság is helyet kapjon, ezért szerepeltette Katonát, aki az olaszok elleni játékával rá is szolgált a bizalomra.

A ránk nézve lehangoló döntetlen eredmény azt bizonyítja, hogy az összeállításhoz fűzött elgondolások nem váltak be teljesen: Gábori és Katona egyesben és párosban is elvesztette mérkőzését. Megvalljuk, Katonát féltettük Bartkowiaktól, akiről hamarosan kiderült, hogy ha nem is világraszóló tehetség, de fölényes taktikus.

Gábori háromjátszmás veresége Kochtól azonban fájó meglepetés volt. A fiatal, sokszor meggondolatlanul kapkodó Katona, aki idegei felett is nem egyszer elvesztette uralmát, a számára legkellemetlenebb ellenfelet kapta Bartkowiakban.

A német játékos szinte alig engedte szóhoz jutni fiatal válogatottunkat, kiegyensúlyozott játékmodorával megzavarta Katonát és ellenfele hibáit szinte teljes mértékben kihasználta. Katona tehetsége valahogy nem tudott kibontakozni ezen a mérkőzésen; döntő labdáknál pedig nem tudott koncentrálni. Számos kettős hibája is erősen utalt elhamarkodott játékmodorára.

Szigeti pompás játékkal valósággal „lelőtte” a rokonszenves Buchholzot a pályáról, mintha csak azt akarta volna bebizonyítani, hogy őt még nem lehet „eltemetni”. Mérkőzése egész tartama alatt ő irányította a játékot, változatos játékmodorával szemben a tehetséges, de még kiforratlan Buchholz tehetetlen volt.

Párosaink közül ezúttal az Asbóth-Mayer dr. kettős bizonyult jobbnak, igaz, hogy Koch és Buchholz személyében ők kapták a gyengébb ellenfeleket is. A mondás, hogy „Minden páros olyan erős, amilyen a gyengébb tagja” ismét bebizonyította helyességét, Mayer dr. ugyanis jelentősen feljavult az olasz-magyar óta.

A Gábori-Katona párt Gies szinte egyedül verte meg. Gies ma Cucelli mellett a legjobb párosjátékos Európában, hálójátéka szinte tökéletes. Mikor remek volléit és lecsapásait láttuk, szomorúan kellett arra gondolnunk, hogy milyen rosszul állunk párosjátékosok terén.

Gábori a párosban sem érte el szokott színvonalát és Koch ellen is nagyon sima három játszmában szenvedett vereséget. Kochtól, igaz, nem vártunk ilyen jó játékot, a párosban mutatott formája alapján, de arra mégsem készültünk el, hogy valósággal „lelépi” örökös bajnokunkat. Gábori mintha szívét is elvesztette volna ezen a találkozón, amelyen pedig akkor már a mérkőzés sorsa dőlt el.

A kölcsönt teniszsportunk kiemelkedő nagysága, Asbóth adta vissza Gies ellen, akiről megállapíthattuk, hogy játékmodora a párosra idegződött be és bajnokunknak is csupán hálójátékával tudott átmenetileg kellemetlen perceket szerezni. Asbóth tudása ugyan még nem csillogott teljes fényében ezen a mérkőzésen, de erős, helyezett tenyeresei ellen – mint oly sok ellenfele – Gies sem talált orvosságot.