A szerző kiadása

Kassák Lajos művész-arcképrajzaihoz olyan formát választott, amellyel fiatal írók és témákból kifogyott riporterek szoktak napilapjainkban feltünedezni; interjúk formájába öltötte művészeti megfigyeléseit. De nem hiába kitűnő író Kassák, az elnyűtt formának új életet adott, írását igazi élvezet olvasni. A mai magyar képzőművészet tizenöt egyéniségét vonta bele beszélgetésekbe és figyelte meg. Környezetüket, az embert és a művészt egyaránt körülrajzolja. Kassák, amint köztudomású, igen sokat foglalkozott képzőművészeti kérdésekkel, ismeretei kiterjedtek, különösen az elmult huszonöt év mozgalmaira vonatkozóan. Maga is részt keresett a művészeti alkotásban, mégha távolról sem közelítette meg ezzel az irodalomban elért kétségtelen sikereit.

Ez az irodalmiság, egy igazi író élesen kirajzolódó egyénisége ád jókora érdekességet ezeknek a vallomásoknak. Vallanak bennük maguk a megkérdezettek, de talán még inkább vall maga a szerző, a kirajzolt arcképek mögött mindig ott látszik a háttérben keményvonású, fából faragott, fanyarkás arca.
A kiválasztottak is érdekesek. Bernáth Aurélról, Egry Józsefről, Czóbel Béláról, Ferenczy Béniről, Pátzay Pálról és kortársaikról szívesen olvasunk, különösen, ha olyan avatott toll ír róluk, mint Kassáké. Más kérdés azután, hogy mennyiben merítik ki a rajzok az ábrázoltak egyéniségét; hogy vajjon a beállítás néha nem túlságosan kassákos-e? De ha ebben a tekintetben néha aggodalmaink voltak is, ezek mellékesek az élvezet mellett, mellyel, ez az önmagában jó írás megajándékozott.
Farkas Zoltán.