Erdei Ferenc könyve - Franklin

Erdei Ferenc eddigi munkáiban mindig az elemzés, a részletek felderítésének a feladatát vállalta. Nyomon járó, komoly, sokszor fárasztó tanulmányaiban mindig, az analízis módszerével, a fogalmi szétbontás eszközeivel igyekezett megpillantani a paraszti társadalom és gazdálkodás kérdéseit. (Ez okon aztán könyveiben érthetően kevés szerep jutott a sajátlagos paraszti műveltségnek s azt is meg kell mondanunk, hogy e régi paraszti műveltség felé fordult a legkevesebb megértéssel.) Ebben a könyvében az eddigi részletezések után mintegy összefoglalja, summáját adja a paraszti társadalomról való vélekedésének.

Alig érezzük azt, amire jegyzeteiben hivatkozik, hogy ebben a művében fő eligazítója a magyar Hajnal professzor és a jeles francia szociológus, Durkheim volt. Műve ugyanis ügyes, eleven összefoglalása a már eddigi műveiből is megismerhető felfogásának; a paraszti történeti sors, társadalmi státus, a paraszti mai társadalmi helyzet bomlási jelenségeinek vizsgálata és a különböző paraszti társadalom típusok felvázolása többé-kevésbbé mind ismert már előttünk eddigi műveiből is.

Azt mondhatjuk, ez a könyve mintegy összefoglaló ismétlése, végső leszögezése eddigi kutatásainak, eredményeinek. Természetesen ez a megállapítás éppen nem von le semmit sem a munka érdeméből, hiszen egy-egy kutató pálya nem is egyéb, mint a maga számára felismert igazságok rendszerezése, mind tisztább formában való előadása. Tagadhatatlan, hogy Erdei a maga mondanivalóját a legtömörebben ebben az arányos, kitűnő szerkezetű munkájában mondotta el. A magyar parasztság, a magyar társadalom kérdéseinek egyik legbátrabb mai összefoglalása s csak dicsérendő, hogy ez a bátorság mérséklettel és óvatos fogalmazással is társult.

Ortutay Gyula