Komoly dolgokról akarok szólni, személyes mondandóval kell kezdenem, hiszen ezerkilencszáznegyvenkettőt írunk. Ezidőtájt, ha valaki valami visszáságot megpillantott s meg is mutatta, mindenképen a személyi okot szimatoltak mögötte, egyéni sértettséget, rejtelmes lelki bajokat. Ezért előre kell bocsájtanom, hogy a sajtóval kedvezőtlen személyes

tapasztalatom alig volt: többször érdemen felül tüntetett ki. Nem a magam, hanem az írói pálya nevében beszélek tehát, általános sérelmekről. Az alant következő sorok pedig nem a sajtót „ítélik el”, még kevésbbé az ujságírókat, csak azt a szellemet, amely sajtónk nagyrészében a könyvvel szemben mutatkozik.

Szellem helyett közönyt kellett volna mondanom. Ez a közöny nem olyasvalami, ami mellett akár gőggel, akár kézlegyintéssel lehetne elmenni. Személyes élményeim mellett statisztikai adatok is szólnak a sajtónak a könyv s egy-egy írói pálya körüli hatalmáról. Egy jénai kiadó 1914-15-ben levelezőlapokat mellékelt kiadványaihoz. Ezeken vásárlóit kérdezte meg, hogy minek a nyomán figyeltek fel a megvásárolt: könyvre. A válaszadók közül 18.1 % hivatkozott ismertetésre; 3 % egyéb ujságközleményre.

Tehát, a közönség egyötöde vásárolt könyvet ujságcikk alapján, viszont alig egytizedét bírta rá vásárlásra prospektus, személyes, ajánlás, vagy könyvkirakatok előtti szemlélődés. Frankfurt am Main könyvkereskedőinek megállapítása szerint a vásárlók egyharmada kér könyvet ujságcikk nyomán. Ezer olvasó közül háromszáz. A könyv propagálása körül semmi más eszköz nem ér fel a sajtóvaL Ezért csöppet sem mellékes dolog, sem az irodalom, sem a társadalom, sem az olvasó, sem a kultúra, sem a nemzet számára, hogy hogyan írnak a könyvről, irodalomról a napilapok? Általánosságban a sajtó mindig könyvbarát, különösen publicisztikai részében, viszont sokkal kevésbbé irodalombarát konyvbírálati részében.

A kővetkezőkben ezt fogom bizonyítani azokkal a tapasztalatokkal, amelyeket a reggeli lapok 1942 május 10-től 1942 június 7-ig terjedő számainak átböngészése útján szereztem. Ha indulataimnak engedelmeskednék, leginkább egy jajkiáltással kellene számot adnom az eredményről. De célom az igazságot udvariasan elmondani. Módszerem nem azé, aki egy bástyának nekimegy egy szál lándzsával, minthogy nem kőfalról van szó. Hanem azé, aki gondos és el nem undorodó kézzel szétszed egy szemétdombot, hogy különválassza a benne található értéket a hulladéktól. A szükséges tárgyilagosság kötelez arra, hogy teljesen egyforma mértékkel mérjek minden irányú lapot, tisztán a könyvvel szemben tanúsított magatartása szerint.