Kilenc hazai lap példányait néztem át. A. Függetlenség-et, amelynek neve független ítéletet ígér, irodalomban is; a Magyar Nemzet-et, melynek pethósándori jelmondata fokozott kötelességévé teszi, hogy figyeljen a magyar irodalomra; a Nemzeti Ujság-ot, ennek címe a nemzetről beszél, mely Eötvös szerint az irodalom tükrében láthatja meg magát; a Népszavá-t, mely a nép szavát ígéri címében, az irodalomról is; a Pesti Hírlap-ot, amely Kossuth lapjának neve alatt szól a magyar közönséghez; reggeli kiadását a Magyarország-nak, mely a magyar haza nevét, s a Magyarság-ot, mely népünk nevét hordja homlokán: az Új Magyarság-ot, mely a megújult magyarság állásfoglalásait ígéri; s a szabadelvű, tehát a tizenkilencedik századi irodalommal az szembeni magatartást ígérő Ujság-ot. Közel négyszáz könyvismertetést néztem át e kilenc lap számaiban. Lehet, hogy ennél egypárral több jelent meg, mert napihírbe elbújtatott megemlékezésekkel előfordulhatott, hogy figyelmemet, elkerültek.

Érdekes e négyszáz könyvismertetés mennyiség szerinti eloszlása a különleges lapokban. A legtöbb könyvismertetést az Ujság (78) közölte, legkevesebbet a Pesti Hírlap (24) és a Függetlenség (29). E két véglet közt a sorrend a következő: Népszava (59), Magyar Nemzet (53), Reggeli Magyarország (46), Nemzeti Ujság (41). Magyarság (37). Uj Magyarság (33). Természetesen ezekből a számokból semminemű következtetést nem lehet levonni, hiszen ha valahol, akkor itt nem a mennyiség, hanem minőség a döntő.

Vizsgálódásunk idejére esett a könyvnap, mely az 1942. évi XII. törvénycikk jószándékú indoklása szerint „a könyvkiadókon és kereskedőkön felül a magyar könyv és kultúra érdekében.”Az összefogás hatása érezhető a sajtóban is. Főként a könyvnapi riportokban és a közéleti előkelőségek könyvnapi útjának ismertetésében, s a közölt ismertetések mennyiségében.

A könyvismertetések minőségében a könyvnap kedvező hatása nem fedezhető fel. Ünnepi hangulatot inkább a lapok publicisztikai része teremt, mintsem könyvrovataik. A napok jelentősegéhez méltón a Nemzeti Ujság-ban a lap főszerkesztője. Tóth László, ír nagy cikket: „Köszöntsd a könyvet, édes magyar nyelved aranykincsének tárházát, ez ékes koronának őrzőjét, e rendkívüli drágakő csiszolóját, a magyar szellemnek bölcsőjét, dajkáját, nevelőjét, hírvivőjét és nagy bizonyítékát, százados történelmi multjának makulátlan fegyverzetét, egész világ előtt mi igazságunkért, életünkért, jövendőnkért helytálló és mindig megújuló erőforrását.

Istentől rendelt különleges rendeltetésünk leghívebb munkálóját: köszöntsd a könyvet!” A Függetlenség riportjában így kínálja a könyvvásár áruit: „Olcsó leszállított árban kínálgatják magukat ezek a színes papirosfedélbe bujtatott irodalmi csemegék, vagy szórakoztató olvasmányok.” Az Új Magyarság így ír a „könyvnap elé”: „Tiszteletreméltó a kiadók lelkesedése, hogy akkor, amikor drága és kevés a papír, átérezték a kor követelményeit: irodalmat kell adni, értékes munkákat, a magyar írógeneráció legjava termését.”

A Pesti Hírlap ünnepi cikkírója, Edelsheim Gyulai Ella grófnő, a könyvnapot „az irodalom jutalomjátékának” nevezi; a Népszava pedig így ír: „Nagy kötelességek között sose feledkezzünk meg a legnagyobbról, a kultúrkötelességről. Jó könyvet vásárolni, amennyit tudunk!” S Kovács György vezércikke az Ujság-ban, így beszél: „Mi, magyarok, büszkék lehetünk könyveinkre. Nálunk a gondolatnak és szellemnek valóban emelkedett kultusza honosodott meg.” – A hang megnyugtatóan egyforma, pártkülönbség nélkül pártoló.