Építik a hidat

Hanem ilyen hidat építeni nem könnyű feladat. A harctéri helyzet könnyűszerkezetű, egy-kettőre összerakható és szétszedhető hidat követelne. Mert számolni kell azzal, hogy munka közben az ellenség lövi a hidászokat, a kész hidat pedig repülőtámadás éri s olyankor jó, ha gyorsan szétszerelhetik és biztonságba helyezhetik. És jó akkor is, ha a hadihelyzet hullámzása folytán az ellenség támadása veszélyezteti hídfőinket; akkor a hidat gyorsan fel lehet előle szedni. A sebtében összerakható híd azonkívül saját seregeink mozgását könnyíti meg.

Igen ám, de az ilyen könnyű és könnyen összeállítható híd teherbírása is csekély. Ha meg olyan hidat építünk, amelyre nagyobb terhek is rábízhatok, azt meg viszont nem lehet eléggé gyorsan fel- és leszerelni. Annyira ellentétes követelmények ezek, hogy a legtöbb államban kénytelen-kelletlen megbarátkoztak a gondolattal: a kétféle célra különböző fajtájú hidakat kell építeni. Igy született meg hadihidak két alapvető formája.

Egyik a gyorsan szerelhető, úgynevezett könnyű harcászati utász-hadihíd. Hat-nyolc tonnát bír el. A másik a hadműveleti nehéz-hadihíd. Erre akár 20-25 tonnát is rábízhatunk és a hadsereg nehéz járóművel is átkelhetnek rajta. Akadnak azonban átmeneti típusok is. A németek, akik a haditudomány minden ágában mestereknek bizonyultak, a hidászatban is kimagaslót alkottak. Olyan hidat tudnak akármilyen folyón rögtönözni, amely aránylag gyorsan állítható össze és szerelhető szét, amellett pedig mégis eléggé erős és szilárd nagyobb terhek elviselésére is.

Ha jön a légitámadás...

Az ellenség azonban ugyancsak nem rest, ha azt látja, hogy üldözőinek mégis sikerült a merész vállalkozás, még egyet próbál, hogy meghiúsítsa az átkelést. Bombavetőrepülőket küld a folyó fölé: rombolják szét a hadihidat. Most tűnik csak ki, mit ér egy gyorsan szétszedhető hadihíd! Alig hogy elhangzik a riadó, már újra harsog a vezénylő tiszt megafonja. Az átkelés megszakad és a hidászok, izgalom nélkül, csodálatos nyugalommal, de mégis bűvészies gyorsasággal, megoldják a kötelékeket.

Az egész híd percek alatt pontonokra bomlik, amelyekkel a hidászok sietősen beeveznek a partmenti álcázott rejtekhelyekre. Idejében, mert már puffannak a bombák. De csak jókora víztölcséreket kavarnak, komoly bajt már nem okozhatnak. Az ellenséges repülök hamarosan fel is adják a hiábavaló küzdelmet és elvonulnak. A hidász-csapat pedig ismét munkába lép s a híd nem sokkal később újra ott feszül a két part között.

Hasztalan volt Folyó-tábornok minden erőfeszítése! Az átkelés mégis sikerült s ő vereséget szenvedett...