Háború idején - ez már régi igazság - a technika üteme megsokszorozódik. Szinte hónapról-hónapra új képet öltenek az egyes fegyvernemek, s az a lapszerkesztő, aki, mondjuk, másfél év előtt képekkel iparkodnak olvasóinak szolgálni, egyszerűen nevetség tárgya lenne még a kisiskolások előtt is.

Ime, itt van előttünk a legfrissebb repülőgép-típus. Nyomban feltűnik rajta egy furcsaság: hiányzik rajta elől a légcsavar, s helyét egy hatalmas, öblös, kerek száj foglalja el. Az új találmánynak csakugyan ebben van a lényege. Mario de Bernardi repülőezredes és Pietro Padace rcpülőmérnök-százados zseniális elgondolása az új gép, amely kísérleti útján Milánótól Rómáig két és egynegyed óra alatt tette meg az utat, ami több mint 200 kilométeres átlagos órasebességnek felel meg.

De az új masinának nem a gyorsaságéban rejlik az ereje, hanem abban, hogy egy új technikai alapelvet valósított meg az új gép elől levegőt szív be, amely a gép belsejében levő csőrendszeren hatol át és hatalmas nyománál tódul ki a gép farán. Ilyen formán a gép valósággal előreszívja magát. A gép közepén elhelyezett motor a beszívott levegőt felhevíti és folyékony robbanóanyaggal keveri.

Ez a robbanóanyag már magában is fölöttébb gyulékony, de valósággal rakétaszerűvé fokozódik, ha forró levegővel keverik. Igy tehát a gép voltaképpen a rakéta-rendszerű ultragyors gép rendszerét egyesíti a közhasználatban lévő repülők előnyeivel. Az új gép bizonyára gyökeresen új fejezetet nyit meg a repülés történetében.