Tízezer ember őrjöngő hangorkánjának kíséretében négy estén keresztül folyt Boroszlóban a háborús ökölvívó Európa-bajnokság, melyen 11 nemzet 96 versenyzője csapott össze a büszke bajnoki címért. Ezeken a hasábokon már nem egyszer méltattuk ennek az Európa-bajnokságnak jelentőségét, valamint azt, hogy milyen esélyekkel indultak útnak Boroszló felé a magyar versenyzők.

Ezekben mindig hangoztattuk, hogy túlzott bizalommal nem nézhetünk a magyar fiúk szereplése elé. És valóban, ahogy estéről-estére kaptuk a rossz híreket az éter hullámain keresztül, még azon kevés reménységünk is elfogyott, amivel ez elé a viadal elé tekintettünk.

Podány, Jászai, Bogács, Csontos és Homolya elvérzett a nagy csatákban. Erősségeink kiesése után még szomorúbban fogadtuk a hírt: Torma II., a legnagyobb ígéret is vereséggel hagyta el a Hundertjahrehalleban a porondot.

Csak Frigyes győzött egymás után és már csak benne összpontosult az itthon maradottak minden reménye. Frigyes rutinos versenyző, biztatták egymást, akik beszéltek a Beszkárt-ista ökölvívó esélyeiről, tudása és felkészültsége pedig egyenrangúvá avatja a legkülönbekkel.

Mégis, mikor a nagy diadalról beszámolt a vasárnap délutáni telefon, eleinte mindenki kétkedéssel fogadta. Lehetséges az, hogy megtört a balszerencse sorozat? Annál nagyobb volt örömünk, mikor az bizonyossá vált: Frigyes Dezső megnyerte a pehelysúlyú Európa-bajnokságot.

A néhányszavas hír mögött egy régi versenyző jól megérdemelt diadala húzódik meg. Frigyes, aki már nem mai fiú, példát mutatott a fiataloknak. Megmutatta miként kell kellőképpen felkészülni egy nagy versenyre, hogyan kell élni, dolgozni egy vérbeli sportembernek.

Mert Frigyes Dezső a tökéletes sportember példaképe. Nem ismeri az elcsüggedést, nem riad vissza, ha munkáról van szó, nem töri le az esetleges pontozóbírói tévedés s annak ellenére, hogy képességei már régóta egyik legnagyobb versenyzőnkké avatják, soha nem mutatott elbizakodottságot.

Frigyes Európa-bajnoksága sportműködése koronája. A népszerű ökölvívó 10 éve szerepel a magyar ökölvívás élvonalában. Számos bajnokságot nyert már és több mint 25 alkalommal képviselte nemzetközi viadalokon a magyar színeket. A tavalyi évben is megvédte bajnoki címét, az olaszok elleni két válogatott mérkőzésen pedig veretlenül szerepelt, amennyiben Cortonesi ellen döntetlenül, Bonetti ellen győzelemmel végzett.

Mint a boroszlói jelentésűkből kitűnik, Frigyes az Európa-bajnokságon is szokott harcmodorában versenyzett. Ennek a harcmodornak erőssége az, hogy igyekezett mindig távol tartani magától ellenfelét és villámgyors beugrásaival próbálta megközelíteni azt.

Frigyes egyformán erős jobb és balkézzel. Nagy szorgalommal készült fel, remek technikája és az átlagot felülmúló intelligenciája pedig még csak öregbíti tudását.

Frigyesen kívül csak Szentgyörgyi jutott döntőbe a magyarok közül. Szentgyörgyi második helye különösképpen akkor válik értékessé, ha meggondoljuk, hogy sikere egyben a vidék diadala is.

Örömmel üdvözöljük még a négy negyedik helyezett magyart: Csapogyát, Szigetit, Miriszlayt és Nagy Ferencet is.

Az első háborús ökölvívó Európa-bajnokság győztesei:

Légsúlyban: Paesani (olasz), harmatsúlyban: Paoletti (olasz), pehelysúlyban: Frigyes (magyar), könnyűsúlyban: Bianchini (olasz), váltósúlyban: Raeschke (német), középsúlyban: Norén (svéd), félnehézsúlyban: S. A. Christensen (dán), nehézsúlyban: Ten Hoff (német).