Tokió, január 11.
(Német Távirati Iroda) Hirade kapitány, a császári tengerészeti főhadiszállás sajtótájékoztatója a keletázsiai rádiókon is közvetitett előadásában áttekintették adott a katonai helyzetről.

A dél felé való japán előretörés tervszerűen folytatódott, Hongkong elfoglalása a japán szárnyakról az utolsó fenyegetést is elháritotta.

A Fülöp-szigeteken rövid idő alatt partraszállási hidfőket alakitottak azoknak a hadmüveleteknek a kiinduló pontjaiként, amelyek csaknem három hét alatt a manilai öbölben levő ellenséges tengeri és szárazföldi erők bekeritésére vezettek. Néhány hajó, amely még a bekerités előtt Holland-India vagy Hawai felé igyekezett menekülni, japán tengeralattjárók áldozatává lett. Ez lett a sorsa a Heron és a Langley repülőgépanyahajóknak, valamint két tengeralattjárónak.

Ami a maláji harcokat és a Britborneoban végrehajtott partraszállási hadmüveleteket valamint a Szumatra és Ujguinea között uj támadási arcvonalon előkészitett és részben meg is inditott hadmüveleteket illeti, Japán az ellenséggel ellentétben számithat arra, hogy korlátlan tartalékainak a hadszintérre való szállitását már biztositották.

Anglia és segitőtársai végleges vereségben nem lehet kételkedni. Ha Angliának és Amerikának ujabb védelmi arcvonaláról beszélnek, ezen csak azokat a kétségbeesett kisérleteket értik, hogy megvessék a lábukat Holland-Indiában és idevonják össze megmaradt erőket a Maláj-félszigetről, valamint a Fülőp-szigetekről.

A japán főparancsnokság alapvető céljául tűzte ki, hogy Kelet-Ázsiát megtisztitsa mindenféle idegen befolyástól. Ennek előfeltétele, hogy az Indiai-óceán és India, de Birma irányából is olyan biztositékokat teremtsenek, amelyek lehetetlenné teszik, hogy az ellenség Csunking segitségével ujabb erők mozgositását kisérelje meg.