A korszerű háborúban a csatatér egyik főjellemzője a tüzérség. Bár a gyalogság manapság is a „csatatér királynője”, bár döntő lett a repülő és a páncélos tömegének alkalmazása is – ezek szinte új hadászati utakat jelölnek meg - a tüzérség mégis megmaradt a támadás és védelem főfegyverének. Minden korszerű gyalogos-, tüzér- és páncéloshadosztályban egyaránt megtaláljuk az erős tüzércsapatokat. A német hadsereg tüzérségi felszerelésére különösen nagy gondot fordított legfelsőbb vezetésük. A haderő magasabb parancsnokainak jórésze a tüzér-fegyvernemből származik. Megkövetelik minden parancsnoktól, hogy a tüzérség fegyvereit alaposan ismerje, mert csak ennek a tudásnak birtokoban lehet ma eredményesen vezetni.

Az 1914-18-as világháborúban az ellenséges tüzérség minőségben, de főleg számban fölényben volt a németekkel szemben, ezt maguk a németek is elismerik. A mai, korszerű tüzérség azonban összes ellenfeleivel szemben kimagasló fölényt mutatott! A német tüzérségen belül is kitűnt a nehéztüzérségük. A legkülönfélébb löveg-konstrukciók elsőrendűen beváltak, a tüzérség lőszere az ellenségnek soha nem gondolt meglepetést okozott és soha, egyetlen helyen sem volt lövegben vagy lőszerben hiány.

Ehhez járult a német legénység magas intelligenciája, tökéletes kiképzése, nemkülönben a kitűnő vezetés, amely mindig gondos terv szerint alkalmazta a tüzérséget. Ez aztán gyorsan, mozgékonyan, a kellő időben, a megfelelő helyen ott termett és a véderő kezében olyan pallos volt, amelynek ellenállhatatlan a sujtása. Különösen nagy a fejlődés a nehéztüzérség terén! Óriási számú és nagy kaliberű szélescsövű - lövegekkel rendelkeznek, amelyek mindig fölényben voltuk az ellenséggel szemben.

Nekik köszönhető, hogy a legerősebb erődvonalak is betörtek; nekik köszönhető, hogy az ellenség egyetlenegyszer sem tudta a német csapatok vonalát áttörni. Minden ellenséges támadás vagy kitörési kísérlet a német nehéztüzérség tüzében véresen omlott össze! A nehézütegek tőlük egyáltalán nem várható mozgékonysággal minden német támadást kísértek és ellenállhatatlanná tettek!

A kitűnő löveganyagon kívül elsősorban a német nehéztüzérség tiszti és tiszthelyettesi karának és a remek legénységnek köszönhető a siker, az ő érdemük ez, mert közülük mindenki mester a maga helyén!... A korszerű német nehézlövegeket nagy teljesítményű motorral vontatják, amely minden akadályon keresztül tüzelőállásba a lövegeket. Ez a tüzérség sohasem marad le, nem késik el, hanem a villámháború követelte gyorsasággal követi a támadókat.

Látszólagosan igen bonyolult szerkesztésük ellenére is: igen gyorsan lövésre készek a német nehézlövegek. Ha esetleg nagy súlyuk miatt több darabban szállítják is őket: mégis aránylag igen gyorsan rakhatók össze és néhány perc múlva már fenyegetően merednek a hatalmas csövek ellenséges célok felé. A német nehéztüzérség fajtáiban találjuk a legkülönbözőbb változatokat. Van ott tarack, mozsár, ágyú és vasúti kocsiról tüzelő löveg is.

Ezeknek a nehéz lövegeknek olyan a szerkesztésük, hogy a legerősebben páncélozott ellenséges célok ellen is kiváló eredménnyel lőhetnek. Hiába is rejti az ellenség a fegyvereit, az embereit betonba vagy páncélkupola alá: a német nehéztüzérség mindenütt tönkrelövi őket. Még a hegy mögé is hiába bújik az ellenség: a meredek röppályával is lőni tudó nehéz lövegek ott is megtalálják őket. Tűzcsapásaik alatt megsemmisül az ellenség. Felmorzsolódik az ellenállóereje! Hogyne! Hiszen többszáz kilogramm egy-egy lövedék! És ez a borzalmas mennyiségű robbanóanyagot magában rejtő acéltömb többszáz méteres másodpercenkénti sebességgel száguldva zuhan rá az ellenséges célra. Már pusztán a keletkező légnyomás is megölheti az embert, hát még a szerterepülő temérdek acélrepeszdarab!

A német nehézlövegek rendszerint jó hosszú csövűek; némelyik a negyven méteres hosszúságot is eléri. A lövegcsövek átmérője is negyven-ötven centiméter körül jár: igazi lövegóriások ezek! Hatalmas tömegük és látszólagos nehézkességük ellenére kiválóan és pontosan lőnek. Csöveik anyaga különlegesen finom, erős acél; csak így képzelhető el, hogy a borzalmas gáz nyomást kibírják, amely akkor keletkezik amikor a lövedéket a lőportöltet kilövi. A hatalmasan felmelegedő cső a lövések után fél, sőt egy centimétert is tágulhat: ezért fokozatosan vastagabb alkalmaznak. Gémeskútformájú acél támasztást is alkalmaznak egyes különösen hosszú lövegcsöveknél, nehogy azok meghajoljanak.

A súlyos lövedékeket valóságos kis emelődaruk segítségével viszik a löveghez. Némelyiknél bizony emberi erő erre nem is lenne képes! Igen jól használják a németek nehéztüzérségüket a Csatorna partján is: az angol hajókaravánokat és a Csatorna túlsó partját állandóan, nagy eredményekkel lövik. A lövések megfigyelését, azaz, hogy beletalálnak-e a célba, illetőleg attól jobbra, előre, hátra: mennyivel „tért el” a becsapódás, különlegesen erős távcsővel, nagyobb távolságokra repülőgéppel végzik. Sokszor messze előre kitelepített katonák - , esetleg elrejtőzve is - irányítják a messzehordó ütegek tüzét. Nagy lelkierő és tudás szükséges ehhez!

Érdekes azt is tudnunk, hogy a német lövegekből kilőtt lövedék igen magasra repül fel, valóban a sztratoszférában jár! Itt természetesen ritkább a levegő, tehát kevesebb is annak ellenállása. Következésképpen: a lövedék is gyorsabban száll! A lövedék útja a kilövés után emelkedik és legmagasabb pontja negyven kilométer magasságban is lehet! (Nem tévedés!) Bizony, jó két-három perc is eltelik a kilövés pillanatától, amíg a lövedék aztán a célban becsapódik.

Mind a nehézlövegek, mind a hozzájuk tartozó lőszer igen drága. Egy-egy lövés - magyar pénzben - többezer pengőbe is kerül, tehát alaposan meg kell gondolniok a nehéz tüzéreknek, hogy mikor, mire sütik el a lövegeket. Egyetlenegy lövés sem mehet kárba, nem szabad a lőszert pocsékolni. Igaz viszont, hogy a borzalmas erejű lövedék, találat esetén, búsásan meghozza az értékét! A nehézütegek munkájának irányítását az ütegparancsnok a figyelőhelyéről végzi. Gondos számításokkal több tüzér számolja itt ki azokat az adatokat, amelyek alapján beirányozzák a lövegeket.

A célról szóló híreket az ütegparancsnok vagy az elől lévő tüzérfelderítőktől kapja, vagy a repülő hozza azokat. Mindkét esetben rendszerint rádión történik ez. A felderítők jelenthetnek távbeszélő-vezetéken is, a repülő pedig ledobhatja a jelentést az ütegparancsnok figyelőhelye környékén. Ez a repülő által dobott jelentés egy különleges hüvelyben van, amely leesése után élénk színű füstöt fejleszt, hogy könnyebben lehessen a terepen feltalálni.

Most kezdődik az előbb jelzett számítási munka! Sok apró tényező befolyásolja a lőadatok kiszámítását. Időjárás, hideg, meleg, de legfőbbképpen a szél járása. Ha a lőadatokat - a „lőelemeket” - kiszámolták: az ütegparancsnok rádión vagy távbeszélővezetéken közli a tüzelőállással az adatokat. Itt aztán minden löveget külön-külön gondosan beirányoznak és ha jön a tüzelésre szóló parancs: eldördülnek a hatalmas lövegek.

Szinte megremeg a föld, óriási dörrenés, felvillan a torkolattűz és már süvítve száll a súlyos lövedék az ellenség felé. Biztos halált hoz. A becsapódás helyén akkora tölcsér keletkezik, hogy egy kisebbfajta ház is beléje fér, toronymagasra vágja fel a földet vagy acélt, ahová bevágódik. Mint a kártyavár, úgy omlanak össze a beton erődök és kettényílnak a páncélkupolák: elhallgat minden ellenséges ember és minden ellenséges fegyver. Örökre...

Egyik lövés követi a másikat! Hatalmas erővel dolgozik a fáradhatatlan nehéztüzérség, hogy bajtársaikat a győzelemhez segítse. Nem számit nekik sem a forróság, sem a hideg, sem az eső: ők mindig ott vannak a kellő helyen és a kellő időben! Ha aztán szükséges: elégséges egy rövid parancs, hogy a tüzet beszüntetve, felkészüljenek, hogy más helyről folytassák előbbi munkájukat. Már dübörögnek is a hatalmas terepjárók motorjai és az üteg indul tovább, előre!

A német nehéztüzérség katonái valóban felszereléssel és fegyverekkel küzdenek hazájuk érdekében; elsőrangú munkájukat a napi hadijelentések nem egyszer emelték már ki. Gondos munkájuknak nagy része van a biztos sikerben, mert az anyag holt, de a katonaszellem élő valóság!...