Teljes erőkifejtéssel kell dolgoznia a magyar iparnak, hogy a rárótt nagy feladatoknak az ország mai helyzetében százszázalékosan megfelelhessen.
Ezzel a problémával függ össze az az előadás, amelyet Ereky Károly volt miniszter tartott nemrégiben az ipar aktuális kérdéseiről. Előadása egyrészről a keresztény gondolat fokozott érvényesítésével foglalkozott, mégpedig az ipari élet valamennyi fontos ágára kiterjedően. Másrészről rámutatott a kérdésekre, amelyek szerinte elsősorban aktuálisak.

Megítélése szerint a gazdasági fejlődés a koncentráció felé halad.
A szabad verseny – mondotta Ereky – nem viszi többé előre az emberiséget. A nagyipar óriási vállalatai kartellekben védekeznek a szabad verseny ellen, a nyugateurópai kisiparosok és kisgazdák szövetkezeti szervezetekben. Magyarországon a termelési módszerek az összes kisüzemekben primitívek maradtak és hazánk lakosságának nagy része elszegényedett. Megállapítja, hogy tapasztalatai szerint az egész világon szűnőben van a szabad verseny.

– Magyarországon, mondta, a kartellek legérdekesebb közhasznú reprezentánsa a dohánymonopólium, amely mintaszerű iskolapéldája annak, hogyan kell a termelést horizontálisan és vertikálisan kartellszerűen megszervezni. Kifejtette, hogy a Dohányjövedék igazgatósága évenként 3000 gazdával köt szerződést, akik 20.000 hektár szántóföldön termelnek évi 320.000 mázsa beváltható dohányt. A foglalkoztatott munkások száma 25.000. A dohányjövedéki igazgatóság 11 dohánygyárban dolgozza fel a termékeket, összesen 6543 alkalmazottal Az eladás is monopóliumszerűen történik, 146 nagyárusítóval, 4313 kistrafikossal és 9277 olyan elárusítóval, akik személyes engedélyt kaptak trafikáru forgalombahozatalára. A bruttó forgalom kb. 200 millió pengő.

Ez az ideálisan megszervezett monopólium mintaképe annak, hogyan kell összeszervezni a mezőgazdaságot, a gyáripart és a kereskedelmi hálózatot egy nagy egységbe. A világfejlődés ilyen horizontálisan és vertikálisan kiépített, monopolisztikus rendszer felé fejlődik. A kereskedelemben is folyik a koncentráció, Budapesten a század elején még ritkaságszámba ment, ha egy kereskedőnek fióküzletei voltak. Ma már többszáz üzlet tartozik egy vállalat vezetése alá. Amerikai és német példák olyan vállalatokra utalnak, amelyeknek az üzlethálózata eléri a tízezres számot.

Hangoztatta Ereky, hogy eredetileg a vállalkozói nyereség volt a tőke ősforrása.
Az összes budapesti nagy gépgyárak, sörgyárak és egyéb nagyvállalatok önfinanszírozásból keletkeztek. Példaképpen állította oda a Röck-gyárat, a Dreher-gyárat, Haggenmacheréket, a Ganz-gyárat.

Hivatkozott a német példára, amely szerint ott 1933-ban 12 milliárd volt a vállalkozói nyereség, 1937-ben 45 milliárd. Az ifjúságot üzleti szellemben, kenyérkereseti pályákra kell nevelni. „A magyar iskola és a magyar társadalom szellemét – mondta – nem hatja át a gazdasági élet szeretete, a magyar nép a kenyérkereseti kultúrában másodrendű nép és az egész közgazdasági szervezésünk a külföld utánzása révén keletkezett.” Amerikában nagyszabású gazdasági versenyeket rendeznek az ifjúság számára és az üzleti organizáció vagy a kalkuláció kérdésében bajnokságot nyert tanuló fényképét és életrajzát közlik a lapok. Sürgette, hogy az iskolát állítsák be a kenyérkereset szolgálatába.