Csabai István könyve

Én még végigéltem a mi impresszionizmusunk korát, de mai fiatalságunktól már meglehetősen távolra esik. Örömmel gondolok rá vissza, mint valami tündöklő álomra. Eszembe jutnak a csillogó ferencjózsefi idők, amikor derűt és boldogságot sugárzott a magyar művészet. Felejthetetlen idő volt ez. Világító fénye ma áttör a multat borító fátyolon és magához csalogatja a fiatalokat, ők jobban megértik, többre is tartják, mint az expresszionizmus viharaiban hányódottak. Hiába minden: az impresszionizmus diadalmas kora volt a művészetnek.

Ez a megértő élvezés csábította Csabai Istvánt arra, hogy könyvet írjon róla. Műve az első magyar nyelvű kísérlet e mindenképpen nehéz feladat megoldására. Nehéz témát választott, amellyel kapcsolatban sok mindenre volna kíváncsi az olvasó. Még ha nem szenvedélyes híve a szellemtörténeti módszernek, szívesen hall az akkori irodalom és zene párhuzamos tüneteiről. Szívesen fogadja az irány összefoglaló jellemzése mellett a kiválóbb egyéniségek rajzát, hiszen a magas művészet mindig egyéni jellegű is, nem csupán egy kor vetülete. Aztán elevenséget és átérzést vár e kor jellemzőjétől, tündöklő művészetéről csillogó képet.

Csabai műve majdnem kizárólagosan csak az impresszionizmus festészetének elemzését adja, egyéb korszerű jelenségekkel nem vesződik. Inkább elemez, mint összefoglal és a súlyt az egyes kimagasló művészegyéniségek ismertetésére helyezi. Túlmegy a szorosabb értelemben vett impresszionizmus korán, hozzákapcsolja a posztimpresszionista festészet ismertetését is. Ami nem is különösebb baj, hiszen akármennyire túljutottak is Gauguin, Cézanne, Van Gogh és társaik az impresszionizmus formavilágán, akármennyire is egy új művészet bevezetői, működésük kezdete beléesett az impresszionizmus korába.

Csabai könyvének legértékesebb részei azok a lelkes jellemzések, amelyeket a nagy mesterekről írt. Sajnos, mai viszonyaink nem engedték meg neki, hogy az igen kiterjedt anyag nagy részét eredetiben lássa, igen sok dolgot csak reprodukciókból ismer, vagy ami még kevesebb, az irodalomból. Ez hellyel-közel kiütközik fejtegetéseiből, tévedéseinek okát ebben is kell keresni.

Amit azonban a pontos tárgyismeret tekintetében el nem érhetett, azt lelkesedéssel iparkodott pótolni. Nagy szeretettel foglalkozik témájával, nem egy helyütt igen találó jellemzést ád az impresszionizmus értékeiről. Szereti az elemző képleírásokat, ugyanúgy az egyes mesterek egyéni tulajdonságainak, emberi mivoltuknak kirajzolását. Folyamatosan, kellemesen, sőt néha színesen ír, témájának visszfénye meg-meg csillan soraiban.

Könyvének leggyöngébbik része az, melyben igen röviden a Franciaországon kívül kifejlődött impresszionizmust jellemzi. És ebben is a leggyöngébb éppen a magyar viszonyok ismertetése. Kár volt a magyar impresszionizmus korát ilyen sommásan és felületesen elintézni. Egészen érthetetlen, hogy Rippl-Rónai miképpen maradhatott ki a tárgyalásból!

De a könyv jóval terjedelmesebb és sokkal értékesebb elejével és derekával szemben igazságtalanság volna szembeállítani ezt a balul sikerült befejezést, egyenként felsorolni szinte kiáltó tévedéseit és megtagadni könyvének egyéb értékes részeit. A közönség kétségtelenül tanulhat Csabai könyvéből, elsősorban is lelkesedést a művészet egy olyan korszakáért, melynek ócsárlása még nemrégiben az úgynevezett haladás egyik kedvelt témája volt a fiatalság körében.