Amikor szombatonként megszólaltak a szirénák és egy pillantással ellenőriztük óránk pontosságát, csak kevesen gondoltak arra, miképpen is működnek ezek akkor, ha valóban komoly légi veszélyre kell hogy figyelmeztessenek. Ha valakinek ez a gondolat mégis eszébe jutott, nyilván úgy képzelte, hogy, amikor az ellenséges repülőgépek átröpülnek a tűzvonal fölött, egy ottani tábori telefonállomásról felhívják Budapestet és szépen telefonon bemondják, hogy ellenséges repülőgépek közelednek, tehát tessék riasztani, azaz a szirénákat megszólaltatni.

Egy másik elképzelés talán meg éppen az lehetett, hogy valahol a front mögött nyomnak meg egy gombot, aminek folyományaképpen aztán megszólalnak a szirénák, hogy az ellenséges repülőgépek közeledésére figyelmeztessenek. A valóság valahol középen van, de mind a két feltevéstől meglehetősen távol áll.

Gyorsaság és megbízhatóság

Érdekes és megnyugtató tudnunk, hogy nem az egész országot, hanem csak a veszélyeztetett területeket riasztják és hogy riasztó-szolgálatunk a fentemlített elképzeléseknél sokkal gyorsabban és megbízhatóbban működik. Erre a gyorsaságra jellemző az, hogy az ellenséges repülőgépeknek az ország határa előtt való megjelenésétől számított öt percen belül a szirénák riasztják azt a területet, amely veszélyeztetve van és az azzal szomszédos területeket, amelyek veszélyeztetve lehetnek.

A szirénák megszólalásától számítva pedig legalább tíz perc telik el addig, amíg az ellenséges repülőgépek a legjobban, tehát elsősorban veszélyeztetett területek fölé érnek. Hogy pedig előre nem látott zavarok a riasztás biztonságát ne veszélyeztessék, egyszerre három, egymástól teljesen független úton adják le az ellenséges repülőgépek közeledését jelző közlést.

A munka nagyobbik részét természetesen itt is gép végzi, így már eleve kiküszöbölődnek azok a hibák, amelyeket az emberi agy a leggondosabb munka mellett is elkövethetne. Ennél azonban sokkal érdekesebb, ha figyelemmel kísérjük egy ellenséges repülőgép útját mindaddig, amíg közeledtét jelezve megszólalnak a szirénák. Ahhoz, hogy ellenséges repülőgép az ország területére bejuthasson, legelőször is át kell repülnie a magyar határ fölött. Már pedig az ország határain egymástól bizonyos távolságra, több egymás mögött elhelyezett gyűrűben és az ország egész területén szétszórtan figyelőőrsök vannak felállítva.

Ezek az őrsök távcsövekkel, fényszórókkal, fülelő-készülékekkel és mindazokkal az újszerű felszerelési eszközökkel vannak ellátva, amelyek segítségével a közeledő repülőgépeket észrevehetik. Természetesen telefonjuk is van, amely közvetlen összeköttetésben áll a kerületi légvédelmi központtal. Az észleletek továbbítása mégsem beszélgetés útján történik. Ez túl lassú és esetleg félreérthető is lenne.

Ha ennek a rendes telefonhálózatba kapcsolt készüléknek a hallgatóját leemelik a hallgatót tartó villáról, egy önműködő készülék azon a vonalon minden más beszélgetést azonnal kikapcsol. Ily módon a szabad, lehallgathatatlan vonal állandóan biztosítva van. A közlés gyorsaságára való tekintettel pedig az üzenet közvetítése egy számrendszer letárcsázása útján történik.

Például: 18 = ellenséges repülőgépek közelednek.
23 = többen.
41 = magasan.
17 = ÉK.-i irányból.

Természetes azonban, hogy a közeledő repülőgépeket nem csak egy őrs fogja észlelni, hanem egyidejűleg vagy közvetlen egymást követő időpontokban több is. Lehetséges az is, hogy a különböző őrsök által leadott jelentések egymástól eltérőek lesznek. Az egyik őrs például bombavető-röpülőgépeket jelent, ugyanakkor a másik pedig vadászgépeket. Ezeket a jelentéseket ki kell tehát értékelni, azaz meg kell állapítani, az igazságot.