Magyarország és Horvátország legjobb ökölvívóinak harmadik találkozása zsúfolt nézőtér előtt zajlott le a Horthy Miklós Nemzeti Sportcsarnokban. A díszpáholyban megjelent a Budapesten akkreditált horvát követ is, aki a két és félezer nézővel együtt feszes vigyázz-állásban, karfelemeléssel hallgatta a két nemzet himnuszát.

Ifjúsági mérkőzéssel kezdődött a viadal. Ezen a MPSC Horváth nevű versenyzője győzött. Megszólal az egyik néző:
- Mi az? Horvát győzelemmel kezdődik a verseny?...

A közönség bizakodó. Nagyarányú hazai győzelmet várnak. A magyar csapat valóban félelmetes összeállításban lép a kötelek közé. Az is nekünk kedvez, hogy légsúlyban nem kell versenyzőt indítani, hiszen ebben a súlycsoportban elég gyengén állunk.

A magyar csapat a Képes Sport által közölt összeállításban veszi fel déli szomszédaink ellen a küzdelmet. Csupán szigeti nincs a címeres gárda tagjai között. Viniczei csapatkapitány felvilágosítása szerint azért, mert Jászai fiatalabb és szorgalmasabb is volt a készülődések folyamán.

A magyar csapat messze ellenfele fölé emelkedett és négy kiütéses győzelmet aratott. Olyan csemege volt ez a közönség számára, amilyent Magyarországon válogatott mérkőzésen még nem láttak. Czvetkó Pál, a BTK egyik vezetője mondotta a mérkőzés után:
- A horvátok nagyon lelkesek, tudásuk azonban messze elmaradt a mieinkétől. Ezeket még a harmadik garnitúránk is megverte volna.

Bizony, a horvátoknak a lelkesedésükön kívül más fegyverük alig akadt. Papp, Torma I. és Jászai ellenfele háromszor is földre került olyan ütéstől, amely másoknál bőven elég lett volna a kiütéshez, ám a horvátok minden erejüket összeszedve a végsőkig próbáltak ellenállni a magyar fiúk ostromának.

Az első négy összecsapás után 6:2-re állt a mérkőzés a magyarok javára. Szünetben az öltözőben Voinovich áll az érdeklődés homlokterében. A fiatal bajnok, sokak szerint, igazságtalanul szenvedett vereséget Devcsicstől.

- Az első két menet az enyém volt - mondja Voinovich -, és ha az utolsóban jobb is volt valamivel Devcsics, nem hiszem, hogy behozhatta volna az előnyömet.

A vezetők a horvátok lelkes munkájáról beszélnek, aggályosnak tartják azonban, hogy ez a lelkesedés túl megy a megengedett határokon és néha sportszerűtlenül erélyesek. Sulkó Béla, a Vasutasok vezetője szerint repedésekre és sérülésekre van kilátás, ha ez továbbra is így folytatódik.

A nézőtéren Rubint Lajost és Vághy Kálmánt találjuk együtt. A két neves játékvezető a mérkőzésekről beszélget és egyöntetűen megállapítják, hogy nagyszerű a küzdelem és hogy Bogács volt a legjobb.
- Csak ne táncolna annyit - mondja Vághy Kálmán.

Megkérdezzük tőle, mióta jár ökölvívó mérkőzésre, mire így válaszol:
- Minden sportágat kedvelek. Nem az a fontos számomra, hogy otthonos vagyok-e benne, hanem az, hogy... sport.

Szünet után Torma II. lép először a kötelek közé. Nagy ováció fogadja, azt várja a közönség, hogy Torma II. a boroszlói balsiker után végre nemzetközi mérkőzésen is bebizonyítsa klasszisát. A kis Torma azonban visszaesik régi hibájába és csak játszadozik.

Nagy csalódást okoz a közönségnek és pár pontnyi győzelmét úgy fogadják, mintha kikapott volna. Viniczei János szövetségi kapitány is nagyon mérges. Alaposan leszidja Tormát sportszerűtlen viselkedéséért.

A „második félidőben” szintén 6:2 a győzelmi arány. A felső súlycsoportokban Csontos szenved vereséget - teljesen megérdemelten. Jászai mérkőzése külön élmény. A csepeli ökölvívó nagy egyenesen üt és híres jobbegyenese már az első menetben földre viszi ellenfelét, aki azután még háromszor kerül földre, míg végül lent is marad. Jászai ragyogóan dolgozott.

A Szolnoki-Sikics összecsapás nem tart sokáig. Sikics még az első menetben „leül” egy Szolnoki horogtól és bár feláll, Staindl Antal, aki a mérkőzésvezető tisztét betöltötte, kiszámolja. Sokan nem értik a szigorú ítéletet és a közönség háborog a jó mérkőzés túl gyors befejezése miatt.

Hieronymus, a német pontozó sem érti teljesen Staindl ítéletét, a horvátok vezetője pedig egyenesen kétségbe van esve. Csak ő tudja, hogy miért, hiszen ha most még tudott volna is verekedni Sikics, egészen bizonyos, hogy nem szabadult volna meg kiütés nélkül. Dobránszky, a szövetségi oktató is Staindl ítéletét tartja helyesnek. Véleménye szerint Sikics még akkor is roggyant volt, amikor már felállt a földről.

A III. magyar-horvát mérkőzés ilyenformán 12:4 arányban a magyar ökölvívók diadalát hozta. Izgalmas mérkőzések, négy kiütés és Bogács nagyszerű vívása elkápráztatta a közönséget, amely megelégedetten és az ökölvívás propagandájának szolgálatába állva távozott a Sportcsarnokból.