Aba Novák minden más kortársától meglehetősen élesen elkülönülő formavilága nem volt monumentális. Aprólékossága és furcsán zsúfolt groteszksége útját állották ennek. Freskói sem szerencsések. Valamiképen a színes rajzriport és a harsogó plakát világából vegyültek össze, legtöbbnyire áttekinthetetlen és nem őszintén primitivizáló kavarodássá, mely a végletekig torzítja a szimultán ábrázolás fogásait. Igaz, hogy sok bennük a meglepő részlet, de ezek inkább mulatságosak, mint mélyről fakadók, sőt néha meglehetősen vásáriak.

De akár naivak, akár egy elkényeztetett nagy gyermek ravaszkodásai, egy dolog hiányzik belőlük, az az emelkedettség, melyet az alkotás és alakítás őszinte áhitata ad a műnek. Folytonos virtuózkodásuk pedig végül is kifáraszt. Egyéb vonatkozásokban néhány hónap előtt e hasábokon részletesen foglalkoztunk Aba Novák művészetének fejlődésével és jelentőségével. Az akkor elmondottakon e kiállítás tanuságai sem változtattak.

Beck András József Attila érme

Fiatal, tehetséges szobrászművészünk Beck András, aki legutóbb Bartók-érmével keltett megérdemelt feltűnést, ismét nehéz feladatra vállalkozott, amidőn megmintázta József Attila emlékérmét. Egy nagytehetségű, de valahogyan kezdettől fogva pusztulásra ítélt, szabad és teljes kivirágzástól eltiltott költő lelkét kellett elénk idéznie, akinek sorsát még az is bajjal tetézte, hogy önönmagát kínozta. Összeomlása is fölötte megrázó volt, posthumus érvényesülése pedig csak elkésett elégtétel.

Beck András lelkiek tekintetében jól fogta meg az összetett témát. Az arc, melyet az éremre mintázott, annak a fanatikus költőnek az arca, akinek József Attilát ismertük, de a finom és belsőséges lirikusé is, azé a sóvárgóé, aki sohasem talált igazi kielégülést.

Beck műve formai szempontból is érdekes. A fejet az első lapon nem az éremformázás leggyakoribb módján, tehát nem a síkból kiemelkedő domborulatban mintázta meg, hanem sík felületbe véste bele erős, mély és éles körvonalakkal. Így az ábrázolás befelé megy a térbe, más hatásokat adva, mint a szokott reliefstílus. Ezenkívül kerüli a lágy hajtásokat, élesen vág bele a felületbe és mély árnyékokat vet.

Néhol az az érzésünk, mintha a művész a bronzba rajzolt volna, amit különben a mélyedésekből le nem csiszolódó patina is elősegít. Az érem hátsó lapján a rálátásosan mintázott lakáskaszárnya és gyár között egy alulsó nézetből látott izgatott férfi szónokol, ami szintén sikerült utalás József Attilára. A megszokott és megúnt allegóriák helyett jellegzetes célzás ez.
Térkitöltés és kompozíció szempontjából az előző és hátsó lap egyaránt jól sikerült, a körirat szerves része az egésznek. Egészben véve Beck Andrásnak e műve: eddig legérdemesebb munkája.