Az utolsó hetekben az Atlanti óceán után a másik nagy világtengeren, a Csendes óceánon is nagy események történtek. Japán indokínai lépése a keletázsiai helyzetet úgy kiérlelte, hogy ott minden pillanatban újabb nagyjelentőségű eseményeket várhatunk. Ha a keletázsiai erőviszonyokat vesszük szemügyre, azonnal feltűnik, hogy az angolszász hatalmak ezen a területen is milyen évtizedekre előre tervszerűséggel vetették meg a lábukat.

Az Egyesült Államok 43 évvel ezelőtt, az amerikai-spanyol háborúban, megszerezték a Fülöp-szigeteket, az amerikai kontinens védelmi vonalát egészen Ázsia partjáig tolták előre. A Csendes óceán központjában lévő Hawaii-szigetek szintén az Egyesült Államok kezén van, úgyhogy a Csendes óceánnak az amerikai ellenőrzés alatt lévő része a japán kézben lévő Taivan (Formosa) szigetéig terjed. Az angol gyarmatosítás számos kisebb szigetcsoport mellett Ausztráliát és az Indiai és Csendes óceán közötti út kapuját, Singapore-t szerezte meg az angolok számára.

Az új területek után néző Japán délen ezzel a két nagyhatalommal, északon és északnyugaton pedig a szovjettel és Csangkaisek Kínájával találja magát szemben. Aki a keletázsiai eseményeket higgadtan szemléli, könnyen beláthatja, hogy Japán nem nagyhatalmi ábrándokat kerget, hanem a kezében lévő szigetek túlnépesedése kényszeríti rá, hogy új területek után nézzen. A keletázsiai erőviszonyok akárhogy is alakulnak, tény, hogy a japáni szigeteken több ember él, mint amennyit a terület el tud tartani. Az angolszász hatalmak ezt az igazságot nem akarják elismerni, mint ahogy nem ismerték el ugyanezt ezelőtt két évvel Európában sem.

Igy azután ismét olyan ellenféllel találják magukat szemben, amelynek nincs sok vesztenivalója, márpedig az ilyen ellenfelek a legveszedelmesebbek a gazdagsághoz szokott birodalmak számára. A japáni érdekek a jelek szerint három irányban haladnak. Dél felé az üres földrész, Ausztrália, a japáni emberfölösleget tudná felvenni. Keletre az ötszázmilliós Kína hatalmas felvevőpiaca lehetne a belső szükségletnél sokkal többet termelő, kivitelre berendezkedett japáni iparnak, délkeleti irányban pedig a trópusi nyersanyagokban, olajban, gumiban gazdag Holland-India és Hátsó-India nyersanyagokkal látná el a nyersanyaghiányban szenvedő japáni ipart.

A három előretörés közül Japán számára, úgylátszik, az utóbbi a legsürgősebb, ezért fordult a japáni politika délkelet felé. Japán az új keletázsiai rend megteremtésében négy ellenféllel: Angliával, az Egyesült Államokkal, a szovjettel és Holland-Indiával találja magát szemben. A négy hatalom közül három más területeken is le van kötve, csupán az amúgy is gyenge Holland-India tudja minden figyelmét a keletázsiai eseményekre fordítani. A Csendes óceán környékén folyó előkészületek azt mutatják, hogy a szemben álló két fél felkészül minden eshetőségre.