Amerikában vadul folyt a polgárháború szárazon és vízen. Az északiak harcoltak a déliek ellen. Egy sötét augusztusi éjszakán - ez 1864-ben történt az egyik „északi'” hadihajóról egy matróz a vízbe ugrott, mert a vaksötétben felfedezett egy „déli” hajót vagy félkilométernyire a saját hajójától. Csendben odaúszott s foga között kötetet szorongatott.

Amikor az „ellenséges” hajóhoz ért, annak horgonyláncához hozzákötötte a magával vonszolt kötelet s azzal visszafelé úszott a saját hajójához. Az ellenséges hajón közben észrevették, hogy valami nincs rendjén, lámpával pásztáztak a vizet s felfedezték a fiatal matrózt. Egyszeriben tíz ágyú okádta feléje a tüzet, de a fiúnak kutyabaja sem történt: visszajutott épségben a hajójához, amelynek parancsnoka most már a kötélnél fogva magához vonszolta és elfogta az ellenséges hajót.

A matrózt - Henry Morton Stanleynek hívták - nyomban előléptették. Ennél nagyobb kitüntetés volt azonban számára, hogy még aznap levelet adott fel a New-York Heraldnak a a levélben részletes tudósítást közölt a saját hadi cselekményéről. Ez volt a világtörténelem első nyomtatott haditudósítása.

Stanley, aki azután a „legsötétebb Afrikát” is felfedezte, valósággal iskolát csinált a haditudósítás műfajából. Ám úgy, ahogy a háborúk vérességben és idegizgalmakban fokozódtak, úgy nőtt meg a haditudósító munkája is jelentőségben.

De még az első világháború riportere sem élhette annyira közvetlen közelből a háborús élményeit, mint a ma ujságírója, aki mindenütt ott van az első frontban, maga is végigcsinálja a rohamokat s máris leül az írógépe mellé, hogy a személyes élmény első tüzével számoljon be olvasói előtt a történelem vasszekerének nehéz gördüléséről.