Budapest, szeptember 14.
Az utobbi napokban, mint más európai válság kitörése óta annyiszor, ismét hazug álhirek röppentek fel szerte a fővárosban. Kávéházakban, vendéglőkben és egyéb nyilvános helyeken bukkantak fel ezek a rosszhiszemű, hazug hiresztelések, amelyeket  azután lelkendezve terjesztettek tovább a mindig sötéten látó pesszimisták, a pletykakedvelő ,,benfentesek”, talán nem is gondolva arra, hogy ez a káros tevékenységük könnyen nyugatalanságot és zavart is kelthet.

A rémhirek varjui ezuttal egyik hatalmas szövetségesünk állitólagos ,,követeléseiről" károgtak, mondani is felesleges azonban, hogy ilyen követeléseket nem voltak s mind a követeléseket, mind az azzal kapcsolatos álhireket ujjukból szopták az rémhirterjesztők.

Azok, akik Magyarország képviseletében legutóbb hivatalos minőségben tárgyaltak nagy szövetségesünkkel,  semmit sem tudnak ilyen, vagy akárcsak hasonló követelésekről és az illetékes legjobb tudása és meggyőződése szerint Magyarországnak minden oka megvan ara, hogy a legderűlátóbban nézzen a jövőbe.

A Főméltóságu Ur legutóbbi németországi látogatása is megerősitett ezt a véleményt. A kitüntető, meleg barátság, amelyben a hatalmas Németország Führerje Magyarország Kormányzóját és a magyar kormány képviselőit fogadta, bizonyitotta legjobban, hogy a német kormány milyen nagyra becsüli a vitéz magyar honvédség nagyszerű teljesitményeit és azokat az értékes szolgáltatásokat, amelyekkel Magyarország hitet tette az európai uj rend mellett.

A magyar nemzet pedig meg van győződve róla, hogy kormánya a legjobb kezekben van, igaz, becsületes magyar kezekben, olyan férfiak kezében, akiknek mindennél drágább a magyar vér és tisztában van azzal is, hogy az izgatók és rémhirterjesztők belső ellenségei  az országnak, nem kisebb ellenségek,  mint a külső ellenség, amelyekkel vitéz honvédeink harcolnak.