Ujabb tömeges kilépések a Nyilaskeresztes Pártból

1941 | Szeptember

Szálasi állítólagos tárgyalásai Imrédyékkel

Hetek óta szenvedélyes harcok dulnak a Szálasi-féle nyilaskeresztes pártban, amelyek az utóbbi napokban már a teljes nyilvánosság előtt zajlottak le. A nyilasok reggeli orgánuma az egykor legitimista ,,Magyarság” szombaton megírta, hogy Baky László, Jandl Lajos, Kuhajda Vilmos, Lill János és Palló Imre országgyűlési képviselők bejelentették a Nyilaskeresztes Pártból való kilépésüket. Ugyancsak bejelentette kilépését ifj. virtsologi Rupprecht Olivér dr. a Magyarság elnökvezérigazgatója, főszerkesztője és felelős kiadója is. A kilépésekre a nyilaskeresztes párt azt a választ adta, hogy az öt képviselő és a ,,Magyarság” kiadótulajdonosának elhatározását szükséges tisztulási folyamatnak tekinti.

A ,,Magyarság” vasárnapi száma, amely egyébként első hat oldalát a pártbomlás megokolásának szenteli, további kilépéseket jelent:
Pálffy Fidél grófét, aki, mind a mai napig Szálasi helyettese volt, továbbá Papp József és Pándy Antal országgyűlési képviselők kiválását a Szálasi féle mozgalomból.
Ifj. virtsologi Rupprecht pedig három teljes oldalon magyarázza meg azoknak, akiket a nyilas exodus különösen érdekel, hogy mi késztette a Magyarságot ,,nagyjelentőségű elhatározására.”
,,Politikai életem legnagyobb vívódása után, az elképzelhető legnagyobb feladat sulyosbodik most reám”.
Írja rendkívül terjedelmes vezetőcikkében virtsologi Rupprecht, majd néhány sorral később ezt az ,,egész magyar politikai világot és fejlődést talán döntően befolyásoló lépést” a következőkben indokolja meg:
,,1. Már nagyon régen sok okunk és alkalmunk, sőt majdnem kötelességünk lett volna a nyilvánosság erejével ,,Álljt!” kiáltani a nyilaskeresztes párt helytelenségeinek.
2. Mindinkább és inkább fel-felborzolódott lelkiismeretünk, mondván, mi is hibásak vagyunk abban, hogy a nemzeti szocializmus terjesztésének eszméje nem került megfelelő kezekbe, de még inkább hibásak leszünk akkor, ha egy tömeget, valami elképzelt, valóban soha be nem következhető jó és helyes hitében, reményében fanatizálva meghagyjuk és hallgatásunkkal magunk is hozzájárulunk az ország átszervezésének feladatát olyan pártnak juttatni, amely önmagában sulyosan beteg.”

Virtsologi Rupprecht ,,néhány főhibára” mutat rá:
Ezek a hibák a mozgalom életére legfontosabb ügyeknek meg nem vizsgálása, legfeljebb felületes, egyoldalu információk meghallgatása után, igazságtalan ítélkezés, vagy az ítélkezések sohanapjára való halasztása. Bajtársak minden alapos ok nélküli félrelökése. A közérdekből vádlóra, elütve öt a bizonyítás lehetőségétől, egyszerűen ráhuzni a ,,vizeslepedőt”

Mindezeknél a családi vonatkozásu sérelmeknél a magyar közvéleményt jobban érdekli a következő passzus:
,,Helytelen a kommunista felfogásnak, viselkedésnek, hetvenkedésnek és izgatásnak mételyezési lehetőségeket adni és volt kommunistákat, vagy akár azokat szidókat, de módszereiket mégis gyakorlókat, bármiféle vezetéssel megbízni.”
A nyilaskereszt párt bírálatánál is meglepőbb virtsologi Rupprecht portréja Szálasi Ferencről, amely szóról-szóra így hangzik:
,,Szálasi ugyanis akarva vagy nem akarva, tudva, vagy tudat alatt, minden határt átlépő kijelentéseivel kihívta maga ellen az elhangzott sulyos ítéletet, mert e kijelentéseiben szükségesnek tartott a vér folyását Budapest utcáin a nemzeti szocialista rendszer győzelméhez és minden ok nélkül belevitte a Kormányzó személyét, közjogi méltóságát a napi politikába.”

Virtsologi Rupprecht a továbbiakban tárja fel azoknak az időknek kulisszatitkait,
amikor a ,,Magyarság”-ot átengedte a Hungarista Pártnak. Elmondja a Festetics-féle párt csatlakozását Szálasihoz, amely végül is azzal járt, hogy gróf Festetics Sándor, aki igen nagy áldozatokat hozott a nemzeti szocializmusért, nem került a vezetésbe, továbbá, hogy a Nemzeti Front szintén belépett a Hugnarista Pártba, ezuttal a vezetők jórésze is, de ismét kimaradt a legkiválóbb és legtehetségesebb tagja, Rajniss Ferenc. A ,,Magyarság” beiktatásának ideje még le sem járt, mikor a pártvezető Hubay és társai a kizárólag a nyilaskeresztes párt szolgálatában halálosan megsebzett ,,Magyarság ellenlapjának megalakítását jelentették.
Sikerült is nekik a ,,Magyarság” végleges elpusztítását jelentő lapra körülbelül 300.000 pengőt összegyűjteni.

,,A fuldokló, puszta életéért küzdő,,Magyarság”-nak a csónak peremébe kapaszkodó kezére az evezővel huztak rá ,,testvéri szeretettel”, mikor az ellenlapra gyűjtöttek.”
,,Végleges meggyőződésünkké vált már akkor – folytatja virtsologi Rupprecht -, hogy
Ezek a tényezők soha az életben nem fogják a nemzeti szocialista eszmét Magyarországon győzelemre vinni, de ezenfelül, ami ennél még sokkal rosszabb volt, magunk sem akarhattuk, hogy az ilyen vizet prédikáló, de bort ivó személyek valaha is az ország kormányrúdját a kezükbe kaparinthassák.”

Szálasi vezéri hivatottságáról, írásban és szóban tett kijelentéseiről ez ma virtsologi Rupprecht véleménye:
,,A legfőbb megnyilatkozásokat, minden szemmel bíró olvasó előtt: programokat – nem volt szabad annak nevezni. Közérthetetlenségükről senki magyarázatot nem adhatott – legkevésbé adott Szálasi maga. Nem volt senki sem, nemcsak Magyarországon, de Európában sem, aki ezeket megértette volna! Ugy álltunk hát, mint borju az ujkapu előtt! Egyhelyben való topogásra ítélve. Csak propagandisztikus jelszavak puffogását lehetett hallani, amelyekben már csak azok hittek, akik nem láttak a kulisszák mögé, legfeljebb a párttagsági díjak fizetésére voltak alkalmasak, és akik személyek, cselekmények meg ne ismerése miatt még ,,fanatikusak” maradtak. Mi nem!”

Pállfy Fidél gróf kilépését azzal okolja meg, hogy ,, a nyilaskeresztes párt vonalvezetése által” nem látja ,,szolgálva” azt a célt, hogy a magyar nép elérje a nemzeti szocialista magyar jövőt.

,,A nép csalódása előbb vagy utóbb beáll és nem akarok okozója lenni annak, hogy kisebb csalódástól óva a szervezeteket – tudva a nagyobb felé vezessem ezeket tovább.”

Baky László életének legnagyobb csalódását – amint azt a Pártvezető Testvérnek írja, az elmult év okozta. Szálasi az ő személyét alaptalanul rágalmazókat nem vonta felelősségre s hasonló eljárást tanusított egész sor régi és hűséges munkatársával szemben Meggyőződött Baky arról is, hogy sulyos elvi ellentétek állnak fenn közte és Szálasi között. Elvesztette bizalmát a vezetés iránt.

Palló Imre szerint a nyilaskeresztes pártban a testvéri együttérzést felváltotta a rideg alárendeltség.
Szomoruan jöttem rá arra, hogy pártomban sokadmagammal senki sem vagyok.
Lelkiismeretbeli kötelességem tehát a helytelenül vezetett pártból és a testvériséget nélkülöző táborból távoznom.
Jandi Lajos megállapítja kilépőlevelében, hogy ,, az anyagiasság túlzott előtérbetolása és a párt anyagi ügyeinek pongyola kezelése veszélyes.

Pandl Antal ,,nem látja biztositva az irányitást”.
Lill János sem tartja nemzeti szocialista lelkiismeretével összeegyezterhetőnek, hogy olyan pártnak a tagja legyen, amelynek vezetőségével szemben a bizalma megrendült.

Papp József megírja Szálasinak, hogy nem veszi a lelkiismeretére azt a felelősséget, hogy a dolgozó tömegek a vezetők bűne miatt csalódjanak.

A Szálasi féle nyilaskeresztes párt bomlásánál sokkal nagyobb érdeklődést keltett politikai körökben a virtsologi Rupprecht cikkének ez a néhány sora:
,,Hallottunk hosszu hónapokkal ezelőtt a Nyilaskeresztes Párt által is nemzeti szocialistának elismert Imrédy-párttal való tárgyalásokról, de azok eredményéről semmit. Halljuk minden hónapban, minden héten, hogy ezek megvalósulnak, mert nagy lépés a győzelem felé, mely ekkor és ekkor fog bekövetkezni. Halljuk, hogy mindenki fogja be a száját és nyissa ki a fülét, hogy az uj (egyébként azonban érthetetlen) megnyilatkozásokból tudja meg és rögvest higgye is el, a jóslatot és a tévedhetetlenséget, melynek azonban legkisebb bizonyítékát senki nem látja, sem nem hallja, még azok közül sem, akik a megkövetelt tátott szájjal lesik.”