A mostani hónapokat Anglia a jelek szerint arra akarja felhasználni, hogy Közelkeleten biztosítsa magát. Wawel tábornoknak, India teljhatalmú katonai parancsnokának az a nézete, hogy Indiát nem az indiai határokon, hanem attól jóval nyugatabbra, a Földközi tenger és Irán közötti területen kell védelmezni. Az a hatalmas szárazföldi híd, amely Egyiptomtól Afganisztánig húzódik, mindig fontos szerepet játszott az angolok indiai politikájában.

Az indiai út biztosítására Anglia Közelkelet valamennyi államát igyekezett uralma vagy legalább politikai befolyása alá helyezni. Palesztina, Transzjordánia, Irak és az újabban megszállott Szíria után az India felé húzódó területen már csak egy ajtó maradt nyitva: a független Irán területe. A legutóbbi események est a területet is az angol érdekkörbe vonták bele. Az angol-szovjet támadással Iránt ismét az a sors fenyegeti, amelytől az előző világháborúban csak nehezen menekült meg: a felosztás veszélye. Az 1914-es világháború folyamán, ugyanúgy mint most, Irán orosz-angol megszállás alá került és csak az Oroszországban kitört forradalom mentette meg a végleges felosztástól.

A világháború után Irán földje hatalmas fejlődésnek indult. Az évi 10 millió tonna olajtermelés az országnak állandó biztos bevételt jelentett, emellett a többi értékes ásványi kincset: a vasat, a rezet, az ólmot és a szenet is évről évre nagyobb mennyiségben termelték ki. A öböl partját és a Káspi tengert kötő vasúti vonal nemrég készült el, az úthálózat is állandóan növekedett. A hatalmas, de aránylag ritkásan lakott terület a nagy fellendülés mellett is megőrizte eredeti perzsa jellegét. Az európai divat túlzó befolyása ellen maguk a vezető emberek indítottak harcot. A teheráni császári palota egyik szobájában összegyűjtötték mindazokat a borzalmas ízlésű európai holmikat, amelyekkel néhány évtizeddel ezelőtt új divatot akartak csinálni.

Ezzel az elrettentő példával akarják a lakosság kedvét a külföldi divat szolgai utánzásától elvonni. A perzsa főváros, Teherán a kertek városa. A sivatagos ország lakói nagyon megbecsülik a fákat, úgyhogy Teheránban a fák összeboruló koronái alatt valósággal elvesznek az utak. A házak mögött majdnem mindenhol útvesztőkkel, szökőkutakkal díszített perzsa kert van, amelynek közepéről a mesterséges tó sem hiányzik. A tóhoz a szebbnél szebb virágágyak lépcsőzetesen vezetnek le, úgyhogy a teherániak kertje valóságos kis oázis a város forróságában.

Teherán, az iráni főváros számos érdekességgel dicsekedhetik. Legszebb terén, amelyet Császár térnek neveznek, egy óriási méretű víztartály vonja magára az idegenek figyelmét. A víztartály tetején egy ágyú díszeleg és erről érdekes történetet beszélnek az irániak. Az ágyút „gyöngyök ágyújá”-nak nevezik, mert az egyik perzsa uralkodó egy győzelmes csata után értékes gyöngyfüzért helyezett az ágyúra. A lakosság hosszú időn át nagy tiszteletben tartotta a szent ereklyét és beszélik, hogy ha bűnös ember menekült az ágyú árnyékába, a törvény keze itt már nem érte utól. Ha gyilkos volt vagy rabolt, az illető megszabadult a reá váró büntetéstől. Többé már nem üldözték a hatóságok, mert a szent ágyú réven mentességet kapott.

Minden lakásnak dísze a perzsaszőnyeg, amelyet itt. a „perzsaszőnyeg hazájá”-ban töméntelen mennyiségben készítenek. Azt azonban kevesen tudják, hogy kimondottan szép szőnyegpéldányokat alig lehet látni. Ennek az a magyarázata, hogy az értékes és ritka szép szőnyegeket a készítője hamar eladja az idegen kereskedőknek és csak a selejtes készítményeket tartják raktáron.

Az európai szőnyegüzletek kirakatában sokkal nagyobb mennyiségben találhatók a szép szőnyegek, mint Iránban. A perzsa nép rajong az apró csecsebecsékért, jól tudják ezt az idegen kereskedők, ezért a vásárlások alkalmával mindig visznek magukkal ilyen „csalétkeket”. Ezekkel az értéktelen holmikkal megajándékozzák a szőnyegkészítőket a kereskedők és kisebb alkudozások után a legtöbbször olcsón hozzájutnak az értékes, drágamívű szőnyegekhez, amelyeket Európába hozva drága pénzen adnak el.

Iránban néhány évvel ezelőtt megtiltották a turbán viselését és helyette a szemellenzős sapkát tették kötelezővé. A turbán a sivatagban kitűnően bevált viselet volt, de a törvénnyel nem lehetet szembeszállni. A perzsa sivataglakók úgy oldották meg a bonyolult ügyet, hogy a turbánt továbbra is hordják, de ennek tetejére ráteszik a modern sapkát.