Orvosok varázsvesszője

Elfogult megállapítás azzal vádolni a tudományt, hogy vívmányaival borzalmasabbá, pusztítóbbá tette a háborút. Igaz: a korszerű lőfegyverek minden fajtája, a gránát, a bomba, a torpedó, az akna, a mérgesgáz, a lángszóró, a harcikocsi, a hadihajó, a búvárnaszád, a repülőgép, az ejtőernyő, mind tudományok kutatások szülöttei. De a másik oldalon viszont ott sorakoznak a korszerű védekező fegyverek is, a légvédelem és a légoltalom eszközei és nem utolsó sorban azok az új orvostudományi felfedezések és találmányok, amelyeknek az a célja, hogy enyhítsék a háború áldozatainak szenvedését.

A gépi háború kétségtelenül tömegpusztításra rendezkedett be: ha azonban a sebesültek és halottak számát összevetjük a korszerű hadviselés arányaival, kitűnik, hogy az áldozatok ma viszonylag mégis ritkábbak, mint a régi idők háborúiban. Éspedig éppen azért, mert az orvostudomány mostani fejlettsége mellett könyebben és gyorsabban állíthatjuk talpra a sebesülteket és akadályozhatjuk meg, hogy sebesüléseikbe belepusztuljanak. S ha a közeljövőben még több sebesült katona nyeri majd vissza életét és testi épségét, azt nem utolsó sorban egy új orvosi találmánynak, a villany-kutatógépnek köszönheti.

.... Hogy mi a villanykutatógép? Készülék, amely megmutatja az orvosnak, hol rejtőzik a testben a belefúródott lövedék, gránátszilánk, bombarepesz vagy akármilyen más fémdarab, amelyet valamilyen robbanás vágott a sebesülthöz. Az ilyen lappangó szilánkok felettébb veszedelmesek akkor is, ha nem is ölik meg azonnal a beteget. Állandóan izgatják azt a helyet, ahová befészkelődtek; mint idegen, oda nem való testek, jelenlétükkel zavarják a szervezet életműködését, ami előbb-utóbb végzetes következményekkel jár. De gyakran előfordul az is, hogy a sebesült túléli ugyan a találatot, de csak a belefúródott lövedék vagy repeszdarab azonnali eltávolítása mentheti meg. Minden esetben tehát arról van szó, hogy a fémet lehetőleg gyorsan meg kell találni (a seb erre nem elég útmutató!), helyét pontosan körülírni s annak alapján azután műtéti úton hozzáférkőzni és kiemelni a betegből.

Erre azt mondhatná valaki: de hiszen van rá pompás eszközünk, a röntgensugár! Csak át kell vele a beteget világítani és nyomban meglátjuk a lemezen vagy fényképen, hol rejtőzik a baj. Igen ám, de a röntgenberendezés bonyolult és körülményes. A háború forgatagában nem lehet mindenüvé elszállítani és működésbe hozni. A tábori kórházak ugyan rendszeresen használják, mégis hiányát érezték egy olyan kutatókészüléknek, amely gyorsabban, kényelmesebben „tapogatja” ki a golyó helyét és amellett könnyebben kezelhető. Pätzold dr német fizikus villanykutatógépe viszont, amelyet a tudós Kraus, Comburg és Küntscher német tanárok tízesztendős kutatásai és számításai alapján dolgozott ki, éppen ezt a hiányt pótolja.

Az avatatlan első pillantásra azt hinné, hogy egy csinos hálózati Európavevő-rádiókészüléket lát maga előtt. Mert ugyan mi egyéb lehetne ez a tejfehér doboz, a maga hangolótárcsáival és áramvezetékeivel? Még a hangszórónyílás is ott van a közepében. Most azonban Pätzold dr egy kattintással bekapcsolja az áramot és a hangszóró egyenletes, búgó hangon megszólal. Aztán megfogja a készülékhez csatlakozó egyik kábel végét, amelyről ugyanolyan fehér műanyagból való fogantyú lóg, mint amilyenből a „rádió” doboza készült.

- Ez a villanykutatógép tapintószerve - magyarázza. - Tekercs van benne, amely erős mágneses teret létesít maga körül. Amíg nem kerül fém ebbe a térbe, addig a hangszóró hangja is változatlan marad. De nyomban megváltozik, mihelyt valami fémdarab megzavarja a mágneses erővonalak eloszlását...
Egy jókora mosdószivacsot emelt fel az asztalról.

- Jelképezze ez a műtét alatt álló belén testét - folyik tovább a magyarázat. - A szivacs üregeiben egy csipet vasreszeléket helyeztem el. A villanykutatógép azonnal megtalálja... Már fogja is a fehér fogantyút és is belenyomja a szivacs rugalmas anyagába. A hangszóró még mindig régi hangján búg: uuuuuuuuuu ... de egyszerre csak hirtelen felszalad a hanglétrán: uuuuuuiiiiii...

Felénk fordítja a szivacsot és odanézünk. Valóban: a fehér fogantyúhegy mellett alig látható szemernyi vaspor csillámlik. - A legapróbb vastörmelék jelenlétét is azonnal elárulja a készülék a hang megváltoztatásával - mondja a tudós. - De, azt hiszem, rövidesen komoly próbát is tehetünk vele. Éppen most készítünk elő műtétre egy súlyos sebesültet. A sebész a villanykutatógéppel keresi meg majd benne a golyót.

Valóban, a műtőteremben, a műtétre váró beteg asztala mellett, egy kis állványon ott áll egy másik hasonló szekrényke. Az orvosok és segédeik már bemosakodtak s a beteg is ott hever mély álomba merülten a kábítószertől, amivel a műtősnő elaltatta. A fehérköpenyes sebész kezébe veszi az elefántcsontfehér fogantyút és lassan végig húzza a beteg testrész felett. A hangszóró hangja hirtelen megváltozik. Ime: a modern orvos varázsvesszője ilyen nagyszerűn működik.

- Itt a baj bólint lassan és vigyázva körbemozgatja a fogantyút. A hangszóró halk, de éles sivítással szól, szinte láthatóan mutatja a mélyen befúródott golyó körvonalait. A sebész valósággal kitapogatta helyét. Most már kezdődhetik a műtét!