Nagyváradi AC – Ferencváros 4:1 (2:0)

Üllői-úti sporttelep. – 18.000 néző. – Játékvezető: Lantos.
A Ferencváros sohasem tudott szélben játszani. A múlt vasárnap a szél és a csapatösszeállítási ügyetlenségek miatt szenvedett vereséget a Ferencváros, most pedig megint nem bírta a vihart és – nem bírt az ötletesen, a régi magyar stílusban, az úgynevezett bécsi iskola szerint játszó nagyváradi futballistákkal.

A nagyváradi játékosok úgy adogatták egymásnak a labdát és olyan passzjátékkal nyomultak fel, mint annakidején a Ferencváros. A technikán alapuló passzjátéknak, a lelkesedésünknek köszönhetik, hogy parádés, nagy nézőtér előtt, saját otthonában nemcsak hogy legyőzték a Ferencvárost, de tapsra serkentette még a legelfogultabb zöld-fehér nézőket is.

Teljes erőbedobással küzdöttek. Minden labdáért önfeláldozóan harcoltak és a legizgalmasabb pillanatban is a földön csúsztatva, lapos játékkal küldték tovább a labdát. Nem fogadtak szót az álprófétáknak, a „rúgd, ahol éred” stílusnak, nem vágták előre ész nélkül a labdát, hanem észszerű adogatással, a futball-társasjátéknak megfelelő csapat-szellemű játékkal nyomultak előre. Így történt, hogy az első félidőben széltől támogatva, két gólt lőttek és a második félidőben a szél ellenére is még két gólt tudtak szerezni.

Súlyos és komoly bajok mutatkoztak a Ferencváros bajnokcsapatában. Helyszűke miatt nem áll módunkban részletesen foglalkozni az okokkal, csupán annyit jelzünk meg, mennyi fizetést érdemel az a professzionista játékos (és edző-tréner-mestere), aki az izgalmas mérkőzés folyamán mindig úgy stoppolta le a labdát, hogy az az ellenfélbe pattant (Kiszely).

Vajon milyen „tiszteletdíjban” részesülhet például ezért a játékért Jakab „mester”, aki előbbi társasai együtt kerékkötője volt minden csatársor megmozdulásnak. Az már külön balszerencséje a Ferencvárosnak, hogy Lázár, a nagy labdaművész formán kívül van, a jó formában lévő Tátrai megint tizenegyeshez juttatta ellenfelét és a máskor oly kitűnő Gyetvai tiszta helyzetben sem tudta eltalálni a kaput.

A Ferencváros 3:0 után megint össze-vissza cserélgette a játékosait – ami szintén nem nagy dicsőség egy Ferencvárosnak… Egyébként a Ferencváros kezdte a mérkőzést, de mindjárt utána a nagyváradiak támadtak és a 12. percben Sárvári szerezte meg a vezető gólt. 1:0.

A 18. percben Sárvári kicselezte Szoyka doktort. Sárosi Bélát faképnél hagyta, Polgár is és a kifutó lefutó Csikós mellett helyezte a labdát a hálóba 2:0. Mindjárt utána Sárvárihoz kifutott Csikós és Sárvári lövése a kapulécről pattant vissza Csikós ölébe… Ferencvárosi ellentámadás során Gyetvai mellé lőtte a labdát, aztán Sárosi dr. – Gyetvai összjáték után Sárosi dr. lábáról csúszott le a labda gólhelyzetbe.

A második félidőben megindult a ferencvárosi ostrom, de senki sem lőtt kapura, ehelyett a 10. percben a lefutó Kovács I. közelről küldte a labdát a ferencvárosi kapuba. 3:0. Úgy látszik a Ferencvárosban valakinek az a jelszava, hogy jobb későn, mint soha, mert a 3:0 után Sárosi doktort állították centerbe, Sárosi Bélát jobbösszekötőbe, Jakabot jobbszélre és Kisst fedezetnek.

Ha baj van, akkor Sárosi dr. legyen a center. Nem lehetne ezt már akkor kezdeni, amikor még nem dőlt össze a ház? Különben a 18. percben az előre bukdácsoló Bodolát Tátrai elgáncsolta és a megítélt tizenegyest Tóth villámszerűen értékesítette góllá. 4:0.

A 33. percben Sárosi dr. átadta a labdát Kiszelynek, aki végre kapura lőtt és a szélben kacsázó labdát nem tudta a nagyváradi kapus. 1:4. A 40. percben a tizenhatosról szabadrúgáshoz jutott a Ferencváros. Sárosi Béla neki is indult, hogy lője, de közben a „szemfüles” Kiszely a sorfalba rúgta a labdát.

A meccs végén a közönség őszinte szeretettel ünnepelte a szépen játszó nagyváradi futballistákat... A legjobb játékos Sárvári volt. Pompásan játszott Juhász, a Kovács-testvérek és a veszélyes Tóth Matyi. A nagyváradi kapusnak talán egyetlen egyszer kellett megmutatni tehetségét. Alig ment lövés a kapura. Jól játszott Domján, Krasznai és Szurdi is. Lantos játékvezető éles szemű, jó futballbírónak bizonyult.