Ady - angolul
René Bonnerjea fordítása
Megint egy új Ady-fordítással lett szegényebb a magyar irodalom. René Bonnerjea fordítása kiválóan alkalmas arra, hogy minden finomabb ízlésű angolt jóidőre elfordítson Adytól és az egész magyar irodalomtól.
A bevezetésben szinte kánkánt táncol a dilettantizmus, minden ismert figurájával és fordulatával. (...fiatalkorában Ady) "több időt töltött kocsmázással, alacsonyrendű nőszemélyek társaságában, mint tanulószobájában a könyvei mellett." "Ady nem törekedett polgári karrierre. Érezte, hogy ő magasabb dolgokra született, ezért elhatározta, hogy otthagyja az egyetemet és minden idejét a költészetnek szenteli." Aztán megtudjuk azt is, hogy "mikor Ady találkozott Diósi asszonnyal, nem volt már ujonc a szerelem terén", meg azt is, hogy "mikor az Új Versek 1906-ban megjelent, olyan hatása volt, mint az égő csóvának, amelyet a lőporhordóba vetnek." S értesülünk arról is, hogy Adynak Lédához írott versei "olyan tüzesek, mintha nem is tintával, de önnön kiontott vérével írta volna őket."
Bonnerjea csalhatatlan érzékkel meglátta és visszaadta azt, ami Adyban modorosság és kicsiség, ami tisztátalan és szorosan egy emberhez kötött, s kicsúszott ujjai közül mindaz, ami általános és örök, ami zengés és tisztaság. A Halál rokoná-t így kezdi: "Lo! I am the relative of Death." Ha egy fiatal magyar költő szórakozottságból angol eredetinek hinné a verset, (Karinthy ismert humoreszkje szerint), így kellene, hogy magyarítsa: Sej-haj, én a halál rokona vagyok.
Vagy, ha belenyugvóbb vérmérsékletű, így: Nos, én a halál rokona vagyok. Hush! bah! halt! lo! úgy lepik el a verseket, mint a legyek a dögöt. Néhol meg, ahol szinte elkerülhetetlen lenne az indulatszó, ott egyszerűen elhagyja, mint a Meghívott halál utolsó sorában. (De jaj, gyáva vagyok. - But I am a coward.)
Fölösleges nagybetűktől hemzseg a Vállad, Anya és Leánya, Asszonyok a parton, stb. A rímmel is imponáló szabadsággal bánik, néhol észre sem veszi, hogy egyáltalában szerepel a rím és p. o. a Mese meghalt verset teljesen rím nélkül fordítja; másutt a szabályos rímelésből egyszerűen el-elhagy egy-egy rímet (A könnyek asszonya, a Gare de l'Esten); másutt meg éppen kevesli Ady rímeit s a sajátjaival jócskán megtűzdeli a verset.
Tulajdonképpen az egészet idézni kellene, vagy legalább is a három főverset, a Góg és Magót-ot, az Ős Kaján-t és a Szeretném ha szeretnének-et, melynek angol címe Craving for Affecton-nek hangzik, igen meglepő módon. Ezekben a versekben éri el tetőfokát a két nyelvnek a fordító által is zseniálisan konstatált különbözősége, s itt valóban akadály akadályra gördül a fordító elé. Így történik meg, hogy a Góg és Magóg-ban ilyen sorok vannak: "Throgh Verecke's immortal pass cam. I. Old Magyar songs still clamour in my ears", "And yet my Brothers, lasked yuo Leave to weep beneath the Carpathian-chain." S hogy a "látva lássanak" a magyarokhoz hasonló szerkezettel van angolítva, (más szót már nem is lehet erre használni): "That seeing they may see me."
Ezzel ellentétben jól sikerült Ady első debreceni kötetének három darabja: Divina Comoedia, A színházban és Finita. Ami azonban, azt hiszem, szintén nem alkalmas arra, hogy öregbítse Ady hírnevét.
A bevezetéstől és a fordítástól való elképedésünket teljessé teendő, a versek előtt ott találjuk a fordítónak Ady Endréhez címzett hosszú, francianyelvű költeményét, mely a lábjegyzet szerint fordító 1939-ben megjelent "Alexandrins Barbares" c. kötetéből való. A cím végre találó: ezeknél barbárabb alexandrinusokra keresve sem bukkanhatunk.
Somlyó György
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!