… hogy a közlekedési eszközök üzemének fokozatos korlátozása megfontolásra készteti az illetékes tényezőket, éppen úgy, mint a közönséget, elsősorban a gazdasági életet. Sem a meddő kritika, sem a céltalan sóhajtozás nem segít: számba kell venni a lehetőségeket és a körülményekhez alkalmazkodva kell új megoldásokat találni.

Nagy érdeklődés nyilvánul meg a kerékpár iránt, melynek nagyarányú elterjedésére lehetne számítani, ha a termelés ki tudná elégíteni az igényeket.

Fokozott figyelmet érdemel a fővárosi viszonylatban a propellerközlekedés ügye.
Szerény nézetünk szerint a csavargőzösöket teljes mértékben üzembe kellene helyezni és olyan járatokat kellene rendszeresíteni, amelyek összeköttetést létesítenének a Duna két partja, továbbá a távolabbi városrészek között.

Megfontolást érdemel a lovaskocsik üzembehelyezésének a kérdése is.
Ha az autóforgalom tovább csökken, a régi jó konflisok, fiakkerek ismét közkedveltségnek örvendenének, feltéve, hogy ló és lószerszám rendelkezésre áll.

Az autóbuszforgalom nagyobb mértékű korlátozása önkéntelenül a régi omnibuszra tereli a figyelmet.
Nem lehetetlen, hogy hasonló jellegű járművek beállítása hasznos szolgálatot tenne a közlekedésnek.

A pályaudvarokra és a pályaudvarokról érkező közönség csomagjainak szállítására taxik hiányában talán be lehetne vezetni olyan egységes szolgálatot, amely a MÁV háztól-házig forgalmának a mintájára tudná lebonyolítani a nagyobb személypodgyász fuvarozását. Természetesen a közönséget is fel kellene világosítani arról, hogy minél kisebb podgyásszal utazzék.

Akármilyen megoldás kerüljön kivitelre a gyakorlatban, a közlekedés korlátozása következtében előálló helyzettel foglalkozni kell.