Harmincöt- negyvenezer pengőt kérnek Budapesten a szoba- konyhás öröklakásokért

Éliássy Sándor rendőrkapitány havi jelentésében, amely a rendőrség munkájáról számol be, megdöbbentő adatokat olvashatunk az árdrágítók gátlást nem ismerő működéséről, a rendőri büntetőbírók napról- napra szaporodó ítéleteiről.

Illetékes helyről több nyilatkozat hangzott el, hogy a közszükségleti cikkekben mutatkozó átmeneti hiányok kiaknázóit a legszigorubban büntetik és amennyiben annak szüksége mutatkozik, a konjuktura kihasználójától iparengedélyét is megvonják.

Nem mulik el nap, hogy az ujságok ne számoljanak be árdrágító uzsorásokról, azok letartóztatásáról. Ezekkel az árdrágításokkal kapcsolatosan fel kell hívnunk a hatóságok figyelmét arra, hogy milyen példátlan visszaélések történnek az öröklakások frontján.

Mint ismeretes miniszteri rendelettel akadályozták meg az indokolatlan házbéremeléseket, amelyek általános drágulást vontak volna maguk után. Épp ezt elkerülendő hozta meg a minisztertanács a döntését: a házbéreket nem lehet emelni.

Budapest, a legfiatalabb világvárosok egyike, rohamosan fejlődik. A vidékről való felköltözések, a természetes szaporodás, a házasságok emelkedésének statisztikája, mind azt mutatják, hogy a főváros lakossága állandóan növekszik. A szaporodással azonban nem áll arányban az építkezések száma. Nem tagadhatjuk, hogy hiány van lakásokban. Ezt a körülményt használták fel a lakásüzérek és ennek tudatában a legféktelenebb uzsorát folytatják városszerte anélkül, hogy félniök kellene a hatóságok közbelépésétől.

Nem vitás, hogy a lakásokra épp olyan szükség van, mint bármely közszükségleti cikkre. Nemzetgazdasági szempontból is rendkívül fontos, hogy fiatal házasoknak megfelelő hajlék álljon rendelkezésükre.

Három esztendővel ezelőtt jelentkeztek a lakáshiány első tünetei. Ezt látva azok, akik minden konjukturában megtalálják a maguk üzleteiket, összevásárolták a szabadon lévő ugynevezett öröklakásokat, amelyeket most a legnagyobb lakásínség idején háromszoros áron, háromszoros haszonnal adnak tovább.

Alig néhány évvel ezelőtt még 10- 12.000 pengőért lehetett venni egyszobás, komfortos öröklakásokat. Ma ugyanezért 35- 40.000 pengőt kérnek.

Itt lenne az ideje, hogy a hatóságok a legszigorubban ellenőrizzék azokat az üzelmeket, amelyek az öröklakás- vételek és eladások körül folynak. Vannak spekulánsok, akiknek 20- 30 öröklakás van birtokukban és ugyanakkor, amikor a legnagyobb nehézségekkel lehet egy albérleti szobát is kapni, öröklakások állnak üresen tulajdonossal, de lakó nélkül.

Eddig a város központjában és a budai részeken épültek az öröklakásos paloták. Ma már a perifériákon is egymás után huzzák tető alá ezeket az épületeket, amelyekben egy-egy öröklakás vételi ára legalább kétszerese annak, amennyibe ugyanolyan lakás három évvel ezelőtt Budapest legforgalmasabb negyedében, a Szent István-városban került.

Az illetékes hatóságoknak be kell avatkozniok ezeknek az üzelmeknek a megszüntetése érdekében.