Róma, november 16.
(Stefani) A Relazioni Internationali ,,A győzelem biztos tudatában” cimű cikkében a következőket irja:
- Sztalin a szovjet kudarcok okául két kedvezőtlen körülményt nevezett meg: a második arcvonal hiányát Európában és a harckocsik elégtelenségét.

A második arcvonal ábrándlépe mindig izgatta és táplálta az angolszász képzeletet. A londoni diplomáciai mindent megtett, hogy megbénitsa Németország mozgási szabadságát keleten abból a célból, hogy az angol erők tetszésük szerint tevékenykedhessenek nyugaton. Amikor azonban a német-szovjet-háboru megindult, nyugati arcvonal már nem volt. Ez az arcvonal nem is lesz meg többé. Egyszerűen azért, mivel Németország Norvégia legészakibb pontjától egészen a megszállt legdélibb tengerpartokig erőditményrendszert épitett ki. Abban az esetben, ha az angol hadsereg megkisérelné a partraszállást az európai szárazföldön, haladéktalanul elpusztulna. Anglia politikai és katonai vezetői nem vágynak arra, hogy vállalják az ilyen lépés végzetes következményeit. Sztalin célzásaira Churchill ugy válaszolt, ahogyan várható volt, hogy Anglia nem változtatja meg eddigi módszereit.

Ami a második Sztalin által emlitett kedvezőtlen körülményt, a harcikocsik elégtelenségét illeti, csak azt mutatja, hogy a valóságban milyen volt Anglia segitsége  a Szovjetnek. Moszkvában, Londonban és Washingtonban vigasztalásul hangoztatják, hogy a három szövetséges ország hadiszergyártása be fogja hozni a német termelés és szövetségesei előnyét. Azt, hogy ez az állitás nem felelt meg a tényeknek, a következők bizonyitják:
1. A Szovjetunió elvesztette ipari központjainak legnagyobb részét.

2. Anglia csak az amerikai segitségre számithat és képtelen saját szükségletét fedezni.

3. Az Egyesült Államok iparának termelőképessége már eddig is a legnagyobb mértékben igénybe volt véve és az amerikai hadianyag elszállitása a harcterekre a legnagyobb nehézségekbe ütközik.

4. Még abban az esetben is, ha az amerikaiak minden hadianyagukat Angliának és a Szovjetnek küldhetnék, az európai kontinens ipari termelése továbbra is erősebb marad, mint az Egyesült Államoké.

Mindez okoknál fogva a tengelyhatalmak győzelme biztos. A német és az olasz népnek nem fontos, hogy a háboru hosszu ideig tart-e és áldozatokat kell hoznia. Nem az a fontos, hogy mikor ér véget, hanem az, hogy hogyan ér véget a háboru. A tengely népei Európa létéért harcolnak és biztosak a győzelemben, amely Európa számára uj rendet biztosit.