Szathmári Sándor szatirikus regénye Bólyai Akadémia

Régi ismerősünknek, Gullivernek ez újabb utijegyzeteiről sok jót, de még több rosszat lehet mondani. A könyv egy tehetséges ember sok helyen ötletesen, frissen elgondolt, de hanyagul megírt munkája.

Gulliver barátunk, hajótörés után, egy ismeretlen szigetre vetődik. A szigeten a hinek laknak, a bölcs és ésszerű élet, a kazo birtokosai. Van még e szigeten, a hin város szomszédságában egy körülkerített telep, itt élik a behinek a maguk zavaros és tébolyodott életét.

A két részből álló regény első részében a szerző a hinek, a másodikban a behinek életmódját írja le. Szathmári meglepően következetes, fegyelmezett és iskolázott gondolkodó, rendkívül ügyesen építi fel a kazohin társadalmat, amely noha egyik-másik vonásában emlékeztet Huxley Szép új világ-ára, egyáltalán nem ennek az utánzata. Szándékosan a "felépítés" és nem a "leírás" szót használtam, a leírás ugyanis nyomába sem ér az elgondolásnak. Szerzőnk túlságos előszeretettel részletezi a külsőségeket, úgyhogy a lényeges mondanivalót úgy kell kibányászni a sokkal inkább szemetszúró, de másodrangú érdekességek tömegéből.

Az olvasónak igen gyakran az az érzése, mintha az író maga sem tudná, mit tart fontosnak, csak a regény végén derül ki, hogy nagyon is jól tudja, sajnos, a közlés vágya olykor annyira elragadja, hogy se lát, se hall, csak beszél, beszél. Azzal sincs mindig tisztában, hogy mikor üdvös, ha a szerző közbeszól, ezért olyankor is kommentál, midőn a tények önmagukban sokkal beszédesebbek volnának. Másfelől magyarázataiba nem igyekszik semmi változatosságot vinni, magyarázatait minden zavar és szégyenkezés nélkül többször egymásután is elismétli, olykor csaknem szóról szóra.

A hinek társadalma afféle tökéletes társadalom, az emberek elrettentően tárgyilagosak, ízetlenek, egykedvűek. Gulliver sehogyan sem érzi jól magát közöttük, a lélek, az érzések melegségére szomjazik, művészetre, egyénisége, amin nem igen lehet csodálkozni, ha elgondoljuk, hogy a hinek még mosolyogni sem szoktak s ha valaki sírva fakad, szemorvoshoz, ha énekel, idegorvoshoz viszik. Mindaz, amiket a hinek által alacsonyabbrendű népnek tartott és mélységesen lenézett behinekről hall, oly rokonszenves színben tünteti fel előtte e népet, hogy közéjük kívánkozik. De alig tölt egy-két napot a behin-telepen, szegény Gulliverünknek rá kell eszmélnie, hogy borzalmas tévedés áldozata.