Nagyjelentőségű nyilatkozatot tett dr. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter a „Donaueuropa” legutolsó számában a magyar mezőgazdaság fejlesztésének pénzügyi megalapozásáról. Bevezetésül rámutatott arra, hogy az 1938. évben elhatározott egy milliárdos nemzeti beruházási program keretében 75 millió pengő jutott a különböző mezőgazdasági feladatokra. Ez az összeg azonban csak a kezdeti lépést jelentette.

– 1938 óta nyilvánvalónak bizonyult – mondta nyilatkozatában a pénzügyminiszter –, hogy az egész magyar gazdasági életet egységes vezetés alá kell rendelni, hogy a gazdálkodás tervszerűsége az egész vonalon megvalósulhasson. Ez év februárjában hozta nyilvánosságra a pénzügyminisztérium annak az átfogó gazdasági tervek az alapvető elgondolásait, amely a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem, a forgalom és a fogyasztás területein egyaránt megállapította a megoldandó feladatok rendjét. Az agrár célkitűzések sorában a magyar tervgazdálkodás jegyében felsorolja a miniszter a nagyszabású tervek egész sorát.

– Ezeknek a mezőgazdasági célkitűzéseknek hatásos előmozdítására szolgál a nemrégiben elkészült mezőgazdaságfejlesztő törvényjavaslat. Ez szervesen kapcsolódik azokhoz a törekvésekhez, amelyek a háború után újjárendezendő Európát új gazdasági alapokra kívánja helyezni és az európai népek között lényegesen szorosabb együttműködést kívánnak elérni. Ehhez több, mint egy milliárdos fedezetre van szükség. Ennek az összegnek egy részét az állami költségvetésben kívánják rendelkezésre bocsátani, más részét a magántőke teremti elő. A magántőkének az igénybevétele bizonyos meghatározott esetekben állami garancia mellett történik, ami azt jelenti, hogy az esetleges veszteség kockázatát az állam vállalja magára.

– Nagyjelentőségűek a javaslatban foglalt adó- és illetékkedvezmények és mentességek. A továbbiakban nagyszabású munkaterv elkészítésére vonatkozóan rendelkezik a törvényjavaslat. Ez a munkaterv 14 részre oszlik.
1. A megművelt területek kiterjesztése és a hozam fenntartása, illetve növelése.
2. A gazdasági növények termelésének mennyiségi és minőségi fokozása.
3. A gyümölcs- és főzelékkultúra fejlesztése.
4. A mező- és legelőgazdálkodás színvonalának emelése.
5. Állattenyésztés.
6. Készletgazdálkodás, a mezőgazdasági értékesítés, beruházás megszervezése.
7. Földbirtokpolitikai támogatás.
8. A kísérletügy felkarolása.
9. A mezőgazdasági szakoktatás fejlesztése.
10.Mintagazdaságok létesítése.
11.Jutalom és versenydíjak, termelési versenyek, kiállításügy.
12. A gazdasági elöljárók és állami ispánok községenkénti szervezése.
13. Országos Mezőgazdasági Tanács szervezése.
14. A termelés átállítása.

– Ezeknek a feladatoknak a végrehajtása – folytatja Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter – kétségtelenül hatalmas fellendülést jelent mezőgazdaságunkra. Noha a továbbfejlesztés szükségességét mindenki elismeri, hangsúlyoznom kell, hogy a magyar mezőgazdaság mai színvonala lényegesen meghaladja a délkeleteurópai államok agrárszínvonalát. Magyarországon 2120.03 pengő aktiv tőke esik egy hektárra. A délkeleteurópai államokban lényegesen kisebb tőkeérték jut egy hektárra.

– Németország évről-évre fokozottabban részesedik a magyar agrárkivitelben. 1930-ban összkivitelünknek csak 38%-a irányult Németországba, 1940-ben már 49%-ra emelkedett ez a szám. Most már 74%-nál tartunk.

A pénzügyminiszter rámutatott a magyar agrárpiac és a német fogyasztópiac kölcsönös fontosságára, ami mezőgazdasági téren is a két állam szoros együttműködésére vezetett. A tárgyalás, amely az együttműködés megszilárdítására irányult, eredményes volt. Az ilyen együttműködés nemcsak a két állam javát szolgálja, hanem egyben közelebb viszi a megvalósuláshoz a törekvéseket, amelyek a háború utáni új Európa gazdasági életének megszervezését tűzték ki célul.