Magyarország – Jugoszlávia 1:1 (1:1)

Az utolsó pillanatban lőtt a góllal megszerezhettük volna a győzelmet, de miközben a labda a hálóba szállt, a bíró a mérkőzés végét jelezte

Belgrád, március 23.
A topcsideri pályán 20.000 néző előtt az olasz Scorzoni bíráskodása mellett tartották meg Magyarország és Jugoszlávia válogatott labdarugócsapatainak mérkőzését. A meccs döntetlenül végződött és ezzel szaporodott az utóbbi időkben megkezdett döntetlen mérkőzések sorozata.

A magyar csapat megint csak döntetlen eredményt tudott elérni. Az eredmény a jugoszláv válogatottra hízelgő, jóllehet a mérkőzés képe alapján a jugoszlávok meg is nyerhették volna a mérkőzést.

Ennek ellenére a magyar csapat, amely végig jól harcolt a jugoszlávokkal szemben, az utolsó pillanatban, amikor 1:1-re állt a mérkőzés, megszerezte a győztes gólt. Amikor Kincses lábától elkerült a labda és nagy erővel bezuhant a jugoszláv kapuba, egy tizedmásodperccel előbb megszólalt a játékvezető sípja és a mérkőzés végét jelezte.

Mindezek után tehát lehet vitatkozni afölött, hogy miközben a labda a gólba tart, le lehet-e fújni a mérkőzést, tény azonban, hogy a meccs bírája nem adta meg a gólt és az is lehet, hogy az óramutatóját nézte, és nem a labdát.

Jó volt a magyar csapat védelme, de nem elégített ki megint a csatársor. Szembetűnő volt az is, hogy a jugoszlávok támadásait elősegítette a magyarok védelembe vonulása.

Túlságba vittük a védekezést és kevesebb támogatásban részesültek a csatáraink. A csatársor három belső tagja talán éppen a védekező rendszer miatt nem vált be. Szélsőinknek viszont balszerencséjük volt. A nagy mérkőzés előtt a jugoszláv futballválogatott 3:1 (1:0) arányban győzött a magyar ifjúsági válogatott ellen.

Nem voltak rosszak a fiatal futballistáink, szépen játszottak, de a jugoszlávok mellé szegődött a szerencse. Ezután került sorra ünnepélyes keretek között a két nemzet válogatottjainak küzdelme. Mind a két csapat a hét közben ismertetett összeállításban állt fel.

A meccs jugoszláv rohammal kezdődött, Nikolics kapu fölé lőtte a labdát. A 8 percben Berecz „kígyózott” előre és átadta a labdát a középre húzódott Gyetvainak. A magyar balszélső jobb lábával vágta a kapuba a labdát. 1:0-ra vezettünk.

Mind a két csapat többször nyílott alkalma a góllövésre. A félidő utolsó tíz percben fölénybe kerültek a jugoszlávok s a 44. percben Nikolics kiegyenlített. 1:1.

A második félidőben nagyrészt a jugoszlávok támadtak, egy ízben Szűcs, aztán Polgár mentette meg a góltól a magyar csapat kapuját. Csimmermancsics tiszta helyzetben kapu fölé lőtte a labdát Nikolics Polgárt, sőt Csikóst is faképnél hagyta, még sem tudott gólt elérni.

Később a tizenhatos vonalról Berecz a szabadrúgásnál a labdát sorfalba lőtte. A jugoszlávok olyan fölénybe kerültek, hogy csak két hátvédjük maradt hátul és mind előre mentek. Gólt azonban mégsem tudtak elérni. Az utolsó percben Gyetvai lefutott, beadását Kincses gólba vágta, a bíró azonban gól helyett a mérkőzés végét jelezte.

A közönség a meccs végén ünnepelte mind a két csapatot és a jugoszlávok boldogak voltak, hogy döntetlen eredményt sikerült elérniük. Az általános vélemény szerint Sárosi Béla és Polgár Gyula emelkedett ki a mezőnyből, bevált a szolnoki Szűcs is és jó volt Bíró. A jugoszlávoknál Dubac és Jazbincsek, valamint Nikolics emelkedett ki.