Berlin, március 16.

Bizakodással, döntésre készen…
Hitler a tizennyolcnapos lengyelországi hadjáratról, majd a multévi nyugati harcokról beszélt, amelyeknek végeredménye  a francia arcvonal összenyomása volt. Kijelentette, hogy a mult évben történt eltolódás kétségkivül történelmi jelentőségű. Ha Németország 1918-ban ezeknek az eredményeknek csak egy részét érhette volna el, megnyerte volna a világháborut. Hangsulyozta ezután, hogy a német haderő ma világviszonylatban is hatalmas területen személyileg és anyagilag a lehető legnagyobb mértékben megerősitve, bizakodással áll döntésre készen annak bevégzésére, amit a mult évben megkezdett.

Ma mi sem hajlunk meg már méltatlanokként - mondotta - a világháboru hőseinek áldozata előtt. A német nép ismét jóvátett mindent, amit egykor esztelen elvakultságában prédára dobott és elvesztett. A világháboru halottai mellett most már felsorakoznak a harc folytatásának áldozatai. A német ember most is kockára teszi életét és odaadja azt is, hogy végül is biztositsa népének a jövendőt és olyan békét küzdjön ki számára, amelyet a versaillesi diktátorok igértek meg.

Megemlékezett ezután a szövetséges olasz katonákról, hangsulyozva, hogy az ő eszményeik és harci célkitűzéseik egyek a németekével: a világot nemcsak néhány nép kedvéért teremtették s az uj rend, amely örökké a birtokosokon és nincsteleneken akar felépülni, nem áll fenn tovább, mint amig a nincstelenek el nem határozzák, hogy bejelentik a világban való részesedési jogukat.

Kijelentette ezután a Führer, hogy ebben a háboruban a hazának is nagyobb áldozatokat kell hoznia, mint régebben, majd igy folytatta: Anglia a világháboru ostromzárjához, az asszonyok és gyermekek ellen folytatott éhségháboruhoz mosta az ellenséges falvak és városok ellen inditott légi-  és gyujtóháborukat is hozzávette.

Churchill azonban semmiképpen sem Németországot fogja megsemmisiteni az általa megkezdett légiháboruval, hanem magát Nagy-Britanniát. Az ostromzár sem Németországot sujtja majd, hanem az ostromzár okozóit. Ha a tél beköszöntése korlátozta is a szárazföldi harci eseményeket, ezzel szemben folytatódtak a levegőben és a tengeren vivott csaták.

„Semmi támogatás nem változtathat”
A hősi emléknapot nem fejezhetjük be méltobban - folytatta Hitler -, mint fogadalmunk megujitásával, hogy a nemzetközi ellenfeleink által megsemmisitésünkre meginditott háborut végleges német győzelemmé változtatjuk. Munkával teljes létet hagytunk magunk mögött. Ami javitani való volt kiképzésünk terén, azt megjavitottuk. A német véderő most mér történelmünk katonailag legerősebb eszközévé emelkedett!

Ha az elmult tél hónapjai során elsősorban szövetségesünknek kellett elviselni a brit támadások teljes erejét, mostantól kezdve a német véderő ismét átvállalja részét ebből a teherből.

A világ semmilyen hatalma és semmilyen támogatása nem változtathat ennek a harcnak a kimenetelén. Anglia el fog bukni. A nemzetközi plutokrácia végig akarja ezt a háborut harcolni. Ennek a háborunak vége tehát megsemmisitésük kell hogy legyen és az is lesz. Nyugodtan és elszántan fogunk tehát az 1941. évben nekifogni annak, hogy befejezzük, amit az elmult években megkezdtünk. Teljesen mindegy, hogy milyen földön, milyen tengeren, vagy légi térben harcolnak a német katonák,  mindenütt tudni fogják, hogy ez a harc örökre eldönti népünk sorsát, szabadságát és jövőjét.