Dancza János alkalmi munkát vállalt, mindent, ami akadt, így tengette az életét hosszú ideig. Amikor azután ez a lehetőség is megszűnt, mert napokon át hiába keresett munkát, mindenütt zárt ajtókra talált, fölkerekedett, vándorbotot vett a kezébe és elindult a kék hegyek irányába.

A Mátrával Eger fölött ölelkezik a Bükk. Emlékezett rá suhanckóborlásaiból, hogy északkelet felé, messze a völgyek öléről hámorok, huták, kohók és gyárkémények füstje szálldos ... Hátha ott, arrafelé lesz majd valami lehetőség, akad egy üllő, vagy valami fujtató-fogantyú …. Akármi, csak munka legyen, kenyér...

És Dancza János, a szegény munkanélküli egri lakatossegéd nekivágott a Bükk rengetegének...


Különös erdei találkozás

Napokon át bolyongott az erdőben, hegynek föl, völgynek le, fölkereste a szénégetők kalyibáit, de bizony azoknak sem volt szükségük segítségre. Kóborlása közben összetalálkozott egy másik erdei vándorral. Arcát szakáll körítette, orrán pápaszem, lábán szöges cipő, hátán turistazsák. Különös dolgot művelt ez a furcsa férfi. Kalapácsával megkopogtatta a sziklákat, botjával turkált az avarban.

- Talán bizony kincset keres? - érdeklődött Dancza János. Kincset éppen nem, hanem régi csontokat, kövületeket, amint a beszélgetésből kiderült. Az illető úr ugyanis nem volt más, mint Kadic Ottokár főgeológus, az egyik legkiválóbb magyar barlang-kutató.

A különös erdei találkozásnak az lett a vége, hogy Dancza János melléje szegődött és segített a tudósnak a bükki barlangok felkutatásában. Persze csak a csákányozást és a barlangokban fölásott föld talicskázását végezte es eleinte fogalma sem volt róla, hogy mindez miért történik és mi a haszna voltaképpen. A nyári időszakban heteken át éltek és dolgoztak együtt a Bükk rengetegeiben és lassacskán valami bensőséges kapcsolat fejlődött ki a tudós és munkása között.

Kadic eleinte csak azokra a kérdésekre felelgetett, amelyeket Dancza kíváncsiskodva föltett. Később, látva annak nagy érdeklődését és roppant tanulékonyságát, a pihenés óráiban valóságos előadásokat tartott néki a régészet tudományából.

Rövid hetek múlva Dancza már tisztában volt az alapfogalmakkal és amikor a téliesre fordult időjárás miatt az ásatásokat abba kellett hagyni, Dancza új emberként tért vissza Egerbe, zsebében azoknak a tudományos könyveknek a jegyzékével, amelyet kérésére a tudós állított össze a számára.

Dancza, a tudós